Skandináv Mitológia! (BEFEJEZETT)

Mítoszok - Odin És A Gonosz Király

Egykor, mikor Odin bölcsessége még nem volt oly óriási, a Mindenek Atyja sokat élt az emberek világában. Frigg, királynője is vele volt abban az időben, és együtt éltek egy sivár szigeten, ahol mint Grimner, a halászt és feleségét ismerték őket. Már akkor is folyton figyelték az embereket, hogy megtudják, kik azok, akik képesek lennének megmenteni a világot az óriások veszélyétől. Egy napon az istenpár meglátta Hrauding király fiait és úgy gondolták, hogy bennük a hősök lelke lakozhat. Odin és Frigg eltervezték, hogy a gyerekeket magukhoz veszik, hogy fel tudják őket készíteni a nehezebb időkre. Amikor a fiúk halászni mentek, hajójuk viharba kerültek – amit az istenpár okozott –, és arra a szigetre sodródott, ahol Odin és Frigg élt. A két fiút otthonukba vitték, és megmondták nekik, hogy gondoskodnak róluk télen és majd tavasszal hajót építenek és visszamehetnek apjuk országába. 

„Meglátjuk"

Szólt Odin Frigghez azon az estén.

„Hogy kettejük közül melyiket lehet nemesebb hőssé formálni."

Ezt azért is mondta Odin, mivel mindkettejük más-más fiút kedvelt jobban. Frigg szerint az idősebbik, Agnar lesz a jobb, akinek lágy hangja és csendes, kedves személyisége van.  Odin viszont a fiatalabbikban látott több lehetőséget, akinek neve Geirrod volt – erős és szenvedélyes teremtés, magas termetű és erős a hangja. Odin maga mellé vette Geirrodot, megtanította halászni és vadászni. Bátrabbá tette azzal, hogy a legmagasabb hegyet is megmászatta, és a legszélesebb szakadékot is átugrattatta vele. Még egy medve barlangjába is elvitte, hogy megküzdjön vele életéért azzal a lándzsával, amilyet neki készített. Eközben Agnar követte testvére példáját, és ő is nagy bátorságot mutatott, viszont testvére majdnem minden próbában jobban teljesített nála. 

„Mily hős lesz Geirrod!"

Mondogatta Odin nap mint nap. Agnar gyakran Frigg mellett maradt. Miközben az istennő font, hallgatta csodálatos történeteit. Sokszor kérdezgetett, ami által egyre bölcsebbé vált. Hallott Asgardról és az ott élőkről arról, hogyan óvják Midgardot, az emberek világát Jötunheim  óriásaitól. Agnar elhatározta, hogy minden erejét és az életet is odaadja azért, hogy segítsen az isteneknek. Amikor eljött a tavasz, Odin megépítette a hajót Geirrodnak és Agnarnak, és így vissza tudtak menni hazájukba. Mielőtt elindultak volna, Odin azt mondta Geirrodnak, hogy egy napon meglátogatja majd.

 „És ne légy túl büszke Geirrod, engedd be a vándort a csarnokodba!"

Mondta Odin.

 „Egy királynak még a legszegényebbet is üdvözölnie kell, ki a csarnokába érkezik."

„Hős leszek, ebben nem kételkedem."

Válaszolta Geirrod.

„És király is leszek. Agnar úgy is csupán rövid idővel született korábban, mint én."

Az idősebbik fiú elbúcsúzott Friggtől és Odintól, megköszönve mindazt amit érte tettek. Belenézett Frigg szemébe, és azt mondta, arra fog törekedni, hogy megtudja, hogyan tudna az istenekért harcolni. Ezután a két testvér hajóra szállt, és útnak indult. Hamarosan Hrauding király birodalmába értek, és már látták is, a hegytetőn a tengerre néző kastélyt. Ekkor Geirrod borzalmas dolgot tett: visszafordította a hajót és az evezőket bedobta a vízbe. Ezután a vízbe ugrott, az erős áramlattal szemben úszni kezdett, megmászta a parti sziklákat. Agnar pedig egyedül maradt, evezők nélkül, a tengeren sodródva. Geirrod apja várához ért. Hrauding király, aki már feladta a reményt, hogy fiait újra láthassa, nagyon megörült, mikor meglátta. Elmondta, hogy Agnar a visszaúton kiesett a hajóból, és belefulladt a tengerbe. Hrauding, aki már így is azt gondolta, hogy mindkét fia odaveszett, még is hálás volt azért, hogy legalább egyikük visszatért. Maga mellé vette, és mikor meghalt, Geirrod lett az új király.