🔮HÓGÖMB (Larry, Ziall ff) 🔮 BEFEJEZETT

🔮 Medicine 🔮

Louis érezte a forró leheletet a fülén. Ha nem pánikolt volna, felfogta volna rögvest, hogy ez túl forró, mint ahogy támadója bőre is az volt.

- Kérem...ne bántson...elmegyünk és... - könyörgött halálra váltan, ám ekkor az idegen kezéből kiesett a bicska és a szorítása is engedett nyomban. Lou csak annyit érzékelt, hogy a mögötte álló férfi összegörnyed és iszonyatos köhögési roham lesz rajta úrrá. Ekkor vette csak észre támadója kopott, az időjárásnak nagyon nem megfelelő ruházatát, csapzott, hosszú haját, ami a dermesztő hideg ellenére is izzadtságtól fénylett. Első reakciója az volt, hogy menti a saját életét, hisz ez az ember megtámadta, ráadásul késsel, de aztán győzött benne az emberség és tisztes távot tartva ugyan, de férfi mellé lépett.

- Uram... jól van? - kezdte bátortalanul - akarja, hogy...esetleg...hívjak orvost?

- Jól vagyok, nem látod, seggfej? Menj a picsába az úri modoroddal meg az orvosoddal! - válaszolta ingerülten a férfi kapkodva a levegőt és erősen fulladozva a köhögéstől.

- De...de látom, hogy baj van és... itt hideg van, még jobban megfázik... és ... - Lou levette a kabátját és betakarta vele a láthatóan nagyon beteg idegen hátát.

- Mi a faszt csinálsz? Normális vagy? Itt akarsz meghűlni, hogy aztán rám foghasd, hogy miattam van? Húzzál már innen és örülj, hogy nem vágtam el a nyakad! - Louis megborzongott a gondolatra, de valahol mélyen úgy érezte, hogy ezek csak üres szavak, a hosszú hajú valószínűleg egyébként sem bántotta volna. Bár nem tudta, honnan vette ezeket az impressziókat. Fogta a telefonját és tárcsázott.

- Hívok orvost...

- Szerinted van TB-m, nagyokos? - két járókelő közelített feléjük, idősebb férfiak, úgy hatvan körüliek. Látták a jelenetet, a görnyedt férfit és a fiatal gazdag urat, de nem mentek a közelükbe.

- Jobban járna, ha elkerülné ezt a bajkeverőt, fiatal úr. Világ életében az utcán élt, ki tudja, mit szed össze tőle? Lehet, hogy TBC-s, vagy még rosszabb... - az idegen felugrott és első indulatból rá akart támadni az őket inzultáló férfire, de két lépés után elhagyta az ereje és összecsuklott a jeges aszfalton. A két öreg nem zavartatta magát, tovább sétáltak, Lou pedig Liaméket tárcsázta. Liam és Zayn nagyon nem akarództak begyűjteni egy koszos hajléktalant, de egyelőre még Lou volt a főnökük, szóval bevágódtak az egyik luxus terepjáróba, és elindultak értük. Jól be is fűtöttek Lou kérésére és takarót is vittek magukkal. Persze egy kiszanált pokrócot, de a célnak végül is megfelelt. Zayn szíve szerint a pick-uppal ment volna, de főnöke kifejezett kérésére megváltoztatta a döntését.

- Most ez komoly, Mr Tomlinson? Ez az ember egy kész vírusgazda. Legalább negyven fokos láza van! - szólalt meg viszolyogva Liam.

- Igen, Liam, én is látom. És azt is, hogy segítségre szorul, szóval ha nem vagy hajlandó hozzáérni, rendben van, majd Zaynnel besegítjük a kocsiba. - Ezzel lehajolt és a tűzforró test alá nyúlva felsegítette, karját átvetette a vállán, majd amint ugyanezt tette Zayn is a másik oldalon, eltámolyogtak a Lexusig és betették a félig alélt férfit a hátsó ülésre. Louis ült mellé, Zayn pedig Liam mellé az anyósülésre. Út közben Louis tárcsázta saját orvosát, hogy mielőbb jöjjön ki hozzá. Elmagyarázta neki a helyzetet nagyjából és biztosította az orvost, hogy minden felmerülő költséget fizet. Liam és Zayn csak a szájukat húzták. Mert oké szegény kis árvákat patronálni, nade egy életerős felnőtt férfit? Legközelebb hajléktalan melegedőt csinál a nappaliból???

****

- Bronchopneumónia ... - állapította meg Dr Cobler. Miután a "vendégüket" levetkőztették és ágyba fektették, hamarosan megérkezett Louis magánorvosa is, aki hosszas vizsgálat után hozta meg diagnózisát. Homlok ráncolva közölte a fiúval a véleményét.

- Mr Tomlinson, ez egy súlyos, több lebenyre kiterjedő bakteriális tüdőgyulladás. Felírok a betegnek egy nagyon erős antibiotikumot és lázcsillapítót. Ez olyan, mint egy lórúgás, szóval ne lepődjön meg, ha két- akár három napra is kiüti a pácienst. Fontos viszont, hogy, hogy rendszeresen és sokat igyon, gyakorta szellőztessenek nála és ne hagyják a lázát harmincnyolc fok fölé emelkedni. Az erős köhögés még napokig fennállhat, de elvileg ha rendesen beveszi a gyógyszereket, pár nap múlva jobban lesz. Nem ártana valamilyen vitaminnal is segíteni az immunrendszerét és változatosan, bőségesen táplálkozzon. Nagyon legyengült állapotban van, de sajnos kórházba nem utalhatom, ha nincs biztosítása.

- Rendben van, Walter, nagyon köszönöm. Mindent úgy teszünk, ahogy javasolta. Niall mindjárt készít valami finom vacsorát, Zayn pedig kiugrik a patikába. UGYE, Zayn?

- Persze, főnök - dünnyögte Zayn és kelletlenül vette a kabátját, fogta a kocsikulcsot és a recepteket és elautózott az ügyeletes gyógyszertárba.

Lout nem hagyta nyugodni a vendégszobájában fekvő idegen. Tudta, hogy nem ismeri, mégis emlékeztette valakire, de persze nem tudta volna megmondani, hogy kire. Szép és nemes vonásai voltak, göndör hosszú fürtjei, vastag, érzéki szája... vajon miért züllött le ennyire? Az a két öreg azt mondta, egész életében az utcán élt. Vajon meg sem próbált kitörni onnan? Vagy szeretett volna, de elnyomták a társadalmi előítéletek? Ő magát nem tartotta diszkriminánsnak, de sajnos tisztában volt vele, hogy a népesség túlnyomó része ezen a téren még nagyon maradi gondolkodású. Ő azonnal alkalmazta Zaynt is, aki annak idején a küszöbén próbált melegedni pár évvel ezelőtt. Az akkori inasa el akarta hajtani a pakisztáni fiút, de Louis felkarolta és kiderült róla, hogy nagyszerű munkaerő. Intelligens és hűséges. Nem is gondolta volna, hogy az idő múlásával ugyanolyan előítéletes lesz, mint azok, akik az ő életét nehezítették meg, mikor Angliába vándorolt.

Louis nem mozdult az alvó férfi mellől, akinek egyeletlenül emelkedett és süllyedt a mellkasa, erősen izzadt és gyakran rángott egyet a teste, mint akinek rémálma van. Közelebb merészkedett hozzá és egy elkallódott hosszú tincset kisimított az arcából. Nem tudta elképzelni ezt a szép arcú férfit hidegvérű gyilkosnak, de még útonállónak sem. Egészen más dolog nyugtalanította vele kapcsolatban...Az a bizsergető, égető érzés, amit az arca érintése hagyott az ujjai hegyén...

- Meghoztam a gyógyszereket, főnök. Itt van minden. A patikus ajánlotta ezt a multivitamint, de azt mondta, csak akkor adjuk neki, ha már jobban van. Addig bízzuk a pirulákra és a jó kajára, amiket a szöszi alkot. Mondjuk azoktól a halottak is életre kelnek - nevetett a saját viccén a fekete fiú.

- Kösz, Zayn. És még mielőtt elmész, szeretném, ha tisztáznánk valamit. Ez az ember itt a vendégem. Amíg itt van, vendégként bánunk vele. Semmi megjegyzés, lekezelő tekintet, vagy nagyon mérges leszek. Ha másra nem, hát gondolj arra, hogy neked hogy esett az ilyesmi annak idején... - Zayn lehajtotta a fejét. Valahol igazat adott Louis-nak, de a saját helyzetét mégis másként ítélte meg. Ő azért jött ide, hogy dolgozzon. Dacolva a nyelvi nehézségekkel, a kirekesztéssel, ő megállta a helyét és nem lett ilyen mihaszna kis senkiházi, aki másokat támad meg. Ki tudja, talán még kábítószerezik is...De legyen, ha Mr Tomlinson így akarja, ő normálisan fog vele viselkedni. Amíg vissza nem él a helyzettel... ezt fogadta meg magában, aztán sarkon fordult és elhagyta a szobát.

Lou úgy gondolta, ideje felébreszteni a szépséges idegent. Óvatosan közelítette meg az ágyat és szólongatni kezdte.

- Uram... ööö... hé, uram! - A férfi nem reagált. Lou közelebb ment egészen az ágy mellé és finoman a vállára tette a kezét.

- Áuhh ez kibaszott hideg! A hullakamrából jöttél, basszki? - kiáltott fel a vendég. Mérgesen nézett a mellette álló, lélegzetét épp elvesztő srácra. Louis azonnal felismerte a zöld szempárt, ami azóta az este óta kísértette... ő volt az. A fiú a hógömbbel.

Csók, drágáim!

Tudom, hogy nem árultam zsákbamacskát, és mindenki tudta már az előző rész után, hogy ki ez a férfi, de hagytam Lajoskát, hogy maga jöjjön rá, remélem, nem baj. Köszi, hogy nem kiabáltátok be neki a megfejtést :)

xx