🔮HÓGÖMB (Larry, Ziall ff) 🔮 BEFEJEZETT

🔮 WTF??? 🔮

Eltelt a Karácsony és eljött az új év is. Lényegesen szerényebben, mint az eddigi években, de békésen és szeretetben teltek az ünnepek. Louis eladta az autóit és néhány adomány is érkezett, köztük egy különösen nagy összegű, így rövid időre bár, de megoldódtak az anyagi nehézségek. Minden erejükkel azon voltak mindannyian, hogy a gyerekek ebből semmit ne érezzenek meg, és mindezidáig úgy tűnt, fáradozásaik sikerrel jártak. Louis és Harry folyamatosan keresték a lehetőségeket a pénzszerzésre, szerették volna elkerülni, hogy a házat is el kelljen adniuk, hisz az most már hét ember otthonát jelentette. Szinte minden idejüket bankoknál, befektetőknél töltötték.

Niall már kifejezetten jól érezte magát, magabiztosan járkált a ház körül, a kontrollvizsgálaton Donovan doktor is elégedett volt az állapotával, minden nappal egyre erősebbnek és egészségesebbnek érezte magát Zayn legnagyobb örömére.

Jason pedig...egyre szerelmesebb volt Liambe. Még nem merte neki bevallani. Félt. Tudta, érezte, hogy ő is fontos a férfinek, de nem merte megkérdezni, hová is tartanak. Liam gyakran került melankolikus hangulatba, olyankor Jason jobbnak látta, ha nem erőlteti a beszélgetést, sem az egyéb kontaktust, de néhány óra vagy nap után a férfi mindig visszatért.

Aznap reggel Jason isteni kávé illatra ébredt. Kellemesen kinyújtóztatta a tagjait, mélyet szippantott a mellette fekvő gyűrött párnából, ami még őrizte Liam illatát, aztán a fürdőbe ment, hogy rendbe szedje magát. Nem érzett semmi különöset az eddigi napokhoz képest, pedig azt hitte, egészen más emberként fog felkelni, mint ahogy az este lefeküdt.

A zuhanyzás végeztével éktelen csörömpölésre és káromkodásra lett figyelmes, ami a konyha irányából érkezett. Először azt hitte, Liam levert valamit, esetleg Niall kotnyeleskedik, mert nem bír a vérével, de a hangok nem szűntek meg, egyre több tisztán kivehető becsapódás hallatszott be és Liam összetéveszthetetlen hangja. Sebtében magára kapott egy melegítőt és egy pólót, hisz nem tudhatta, kivel futhat még össze a közös helyiségben, aztán kisietett, hogy megnézze, mi történt.

A konyha romokban állt. Edények, poharak a padlón ezernyi darabbá zúzva, a reggeli újság fecnikre szaggatva és mindezek közt egy tomboló férfi, akinek a látványától általában kellemes bizsergés töltötte el, most azonban ijesztően festett. Tajtékzott. Olyan szitokszavak hagyták el a száját, amiket a fiú még életében nem is hallott, a szemei elborultak, az arca szinte eltorzult, teste merő görcsbe feszült.

- Jó reggelt, Liam...mi...mit csinálsz? - kérdezte aggódva a konyhaajtóból.

- Nem mindegy az neked? - förmedt rá a férfi.

- Hát...persze, hogy nem mindegy - folytatta a fiú ártatlan szemekkel - történt valami? Tudok segíteni?

- Segíteni? Hát ez vicces - nevetett fel Liam gúnyosan - segíteni...tudod mit? Igen, segíthetsz. Húzz el innen a büdös francba! - Jason gyomra bukfencet vetett, érezte, amint a feltörő sav égetni kezdi a torkát.

- De...- kezdte volna, ám Liam félbeszakította.

- Azt mondtam, húzz el innen, nem volt világos? - kiabált most már torka szakadtából - Kopj le, tűnj el, kotródj ki innen, hogy mondjam másképpen?

- De én...

- TAKARODJ!!! - Jasont letaglózták Liam kegyetlen szavai, mégis erőt vett magán és megpróbált közelebb kerülni a férfihez, hogy átölelhesse. Talán a testi közelség segít és megenyhíti a dühöngő férfit. A következő pillanatban azonban már az ajtófélfának csapódott a háta, Liam olyan erővel taszította el magától. Szeretett volna levegőt venni, de abban a percben a teste nem engedelmeskedett. Hogy a mellkasát ért lökés, a hátát ért csapás vagy a lelki sokk okozta az átmeneti üzemzavart, nem tudta, csak azt, hogy az apró pöttyök a szeme előtt nem örömtáncot jártak. Összeszedte minden erejét és betámolygott a lakrészbe, ahol az éjszakát töltötte. Könnyei függönyén át alig találta meg a maradék ruháját, de végül összeszedte őket és a hátsó lépcsőn felvánszorgott a saját szobájába.