🔮HÓGÖMB (Larry, Ziall ff) 🔮 BEFEJEZETT

🔮 Terminátor 🔮

- Hogy vagy, Hercegnő? - kérdezte Liam gyengéden. Magához vonta a kislányt és melegen, szinte atyaian ölelte át. Charlotte Liam mellkasára hajtotta zilált kis buksiját és apró kezecskéivel a nyakába kapaszkodott. - Már nem félsz tőlem?

- Akkor sem féltem. Féltem, de nem tőled. Hanem attól, hogy kikapok, ha meglátják - felelte őszintén és Liam szíve majd' beleszakadt a tehetetlen dühbe és fájdalomba - Sokszor kikaptam otthon, tudod? Mert mindig valami rosszaságot csináltam, azt mondták, és én annyira vigyáztam, hogy ne csináljak semmit, amit nem szabadna, de...- Char hangja elcsuklott és hirtelen sírni kezdett. A férfi még szorosabban ölelte, lágyan ringatni kezdte és jobb kezével a sötétbarna hajat simogatta. Nem tudta, miért, de egy dallam kúszott a fejébe, egy régi, elfeledettnek hitt gyerekdal. Valaha, mikor még az édesanyja élt, rengetegszer énekelte ezt neki, később az öccsének. „Hush, little baby, don't say a word, mamma's gonna buy you a mocking bird. And if this mocking won't sing, mamma's gonna buy you a diamond ring..."

- Szépen énekelsz - jegyezte meg Char szipogva - és nagyon szép ez a dal.

- Köszönöm. Az anyukámtól tanultam. Mikor kicsi voltam, mindig ezzel vigasztalt.

- Úgy, ahogy most te engem? - nézett fel könnyes szemei fátylán át a kislány.

- Igen, hercegnő. Pont ugyanígy - Liam újra a mellkasára vonta a kócos kis fejecskét és úgy érezte, mintha törött lelkének egy kis darabkája lassan, de biztosan kezdene visszaforrni a helyére.

¤¤¤¤

Jason az ajtón kívül megállt és bánatosan nézett vissza a kis ablakon keresztül a szobába, ahol a számára valaha látott legszebb és legtitokzatosabb férfi ölelgette az ő kis újdonsült barátnőjét. Elképzelése sem volt, miért bánik így vele Liam. Már a reptéren is érezte, hogy csak a barátja unszolására volt hajlandó segíteni neki, de itt ma egyértelműen bebizonyította, hogy a háta közepére sem kívánja. Talán homofób lenne? - kérdezte magától, de aztán el is vetette az ötletet, mert Louis-n egyértelműen látszott a beállítottsága és az is, hogy a két férfi szoros barátságot ápol. Nagyot sóhajtva vonta meg a vállát és besétált a konyhába, hátha tud segíteni valamit Lupénak. Az idősödő asszony mindig örömmel fogadta és Jason jó munkaerőnek bizonyult. Igaz, nem volt divat a gondozottakat munkára fogni, leszámítva szobájuk rendben tartását, de a fiú magától ajánlkozott, ezért Lupe nem utasította el.

Most éppen nem volt túl sok tenni való, ezért Jason fogta az elmosogatott tányérokat és edényeket, majd egy tiszta konyharuhával törölgetni kezdett.

- Nem kell ezt tenned, ugye tudod, kisfiam? - kérdezte Lupe szeretettel a hangjában. Az első perctől kezdve szimpatikus volt neki a vörös hajú, szeplős arcú fiú, akinek a szemében annyi bánatot látott megjelenni, hogy legszívesebben egy varázsigével fújta volna el mindet. Nem kérdezősködött, odabent mindenkinek megvolt a maga kis története és egyik sem volt szép. Az árvaháznak pont az a lényege, hogy az ott lakók mind átestek valamilyen kisebb-nagyobb traumán, mielőtt hozzájuk kerültek. Nyilván Jasonnek is megvan a sajátja. Csak azt tartotta nagyon furcsának, hogy eddig nem hallottak róla, pedig a fiút már csak alig egy-két hónap választotta el a nagykorúságtól.

- Tudom, de szívesen teszem. Idáig Charlotte-nál voltam, de most...- Jason hirtelen hallgatott el és a falon függő parafa táblára meredt. Egy nem túl régi újságcikk függeszkedett rajta. A gyerekek voltak rajta nagy képeken, amint egy tóparti délutánon érezték hihetetlenül jól magukat. A fiú tekintetét azonban egy kép tartotta fogva. A partról fotózták és két férfit ábrázolt, amint a sekély vízben épp egymást fröcskölve bolondoznak. Boldognak látszottak, a kisebbik, egy helyes kreol fiú vállig érő sötét hajú önfeledten kacagott, míg a magasabb iszonyatosan jóképű és izmos pasas a nyakába locsolt egy kis vödörnyi vizet. Azonnal felismerte Liamet. Bár a képen sokkal egészségesebbnek és vidámabbnak látszott. Rövidebb volt a haja és épp csak egy kis borosta keretezte gyönyörű arcát. Szemei boldogságtól és pajkosságtól fénylettek. Nem úgy, mint most, amikor csak a hideg kiábrándultság és elutasítás látszott bennük.

- Lupe, ki ez a srác Mr Payne-el? - kérdezte. Szíve a torkában dobogott és valami megmagyarázhatatlan szorító érzés gyűrte apró gombócba a gyomrát. Nem érzett ilyet már...

- Az ott Julian. Liam férje - borult el Lupe tekintete. Jasont mintha egy hordó jéggel öntötték volna nyakon...a férje. Liam férje. Ez a gyönyörű, egzotikus külsejű fiú Mr Payne szíve választottja...már mindent értett, legalábbis azt hitte.

- Milyen szép pár - csak ennyit tudott kinyögni, hogy legalább mondjon valamit. Nem tehetett róla, de oda kívánta magát. Oda, abba a tóba, Julian helyére, átélni azt a boldogságot, ami az ő arcán látszott azon a felvételen. Az mellé a férfi mellé, aki ezek szerint hozzá tartozik.

- Igen, azok voltak - mondta csendesen Lupe - A világ legszebb és legboldogabb párja voltak - csuklott el a nő hangja.

- Vvvv...voltak?

- Julian meghalt, Jason. Alig pár hónapja - Jason szemeibe könnyek gyűltek. Most már tényleg mindent értett...

¤¤¤¤

- Én ezt egyszerűen képtelen vagyok felfogni. Mi a fészkes fene folyik itt? - kérdezte Louis értetlenül. Először leállítja az ellenem történő támadást, most meg visszavonja a pályázatát? Csak így?

- Vávávááárj, Lou! Milyen támadást? - kérdezte Zayn. Lou rájött, hogy elszólta magát, de már nem lehetett visszaszívni. Azt akarta, hogy a barátai soha ne tudják meg, milyen körülmények közt került vissza hozzájuk Harry. Most viszont már nem volt idő új mesét kitalálni, úgyhogy próbálta a lehető legfinomabb változatban előadni a történteket. Harryre nézett, aki beleegyezően biccentett egyet a fejével.

- Nos...Harryt azért küldték ide, hogy megöljön engem - kezdte, mire Niall felvisított és ijedten a szája elé kapta a kezét, Zayn pedig idegesen felpattant.

- Mondd még egyszer....- sziszegte, szemei szikrát szórtak. Harry valahol örült, hogy nem lehet szemmel ölni, mert ha volna ilyen opció, ő már a pokolban égne, az biztos.

- De mint látjátok, nem tette meg. Sőt, nem hogy nem ölt meg, de meg is mondta Zorro embereinek, hogy megvéd minden áron.

- Ki a fasz az a Zorro? - vágott közbe Zayn.

- Felipe Aragon Zorro, alias Gonzo. Ő az, aki...

- Akit a mi kis Hazzánk el akart tenni láb alól, igaz? Na és hogy lett a bosszúdból az, hogy végül neki dolgozva idejössz és Lout akarod kiiktatni, he? - Zayn elkapta Harry pólójának a nyakát és felrángatta a székéből. Harry elkapta a barna kezeket és erővel lefejtette magáról, majd egy pillanat alatt a földre vitte és a hátába térdelt.

- Ne! - sikított fel Niall ijedten. Louis is megijedt és odaugrott, hogy valahogy leszedje a fújtató férfit Zaynről.

- Harry, ne csináld, kérlek! Hallod? Hagyd! Gyere...- kérte remegő hangon. Harry mintha egy távoli bolygóról tért volna vissza, olyan értetlenül nézett először Louis-ra, aztán az alatta fulladozó férfire. Nagy nehezen elengedte és felállt, Zaynt pedig Niall segítette fel. A férfi alig kapott levegőt, Harry egy olyan pontot talált el a testén, amelytől szinte teljesen lebénult.

- Mi...mi a fene volt ez? - kérdezte Zayn, miután kikrákogta magát. Harry még mindig zavartan bámult maga elé.

- Nem...nem tudom, ösztönösen jött - kétségbe esetten nézett Louis-ra, aki nem kisebb ijedtséggel tekintett vissza rá.

- Szóval egy gyilkológép lettél. Egy kibaszott terminátor! És te beengeded a házadba, Louis! És Eddie közelébe? Normális vagy?? - orította.

- Nem, Z, Harry nem bánt minket, ez csak...

- Nem-e? Akkor ez mi volt? Csak képzeltem, hogy kis híján kinyírt?

- Nem. De nem akarta, csak előjött az önvédelmi ösztön..gondolom...

- Aha... és mi a garancia, hogy máskor nem fog előjönni? Mikor épp veled van? Vagy Eddie szokásához híven a nyakába ugrik hátulról, hm? Kettesben mersz maradni vele? És a gyereket kettesben mered hagyni vele? - Louis elbizonytalanodott. A látottak őt is sokkolták.

- Harry... van rá esély...hogy ez...máskor is...- könyörgően nézett szerelmére, várta hogy bizonygassa, ez egyszeri eset volt és soha nem fordul elő többé. De a zöld szemek bizonytalanul néztek vissza rá.

- Nem tudom, Lou....Nem tudom...

Csók, drágáim!
Jöttem, hoztam, megyek...
Szép estét mindenkinek 🥰🥰🥰
Gotti
xx