🔮HÓGÖMB (Larry, Ziall ff) 🔮 BEFEJEZETT

🔮 All I want 🔮

- Nahát még megismersz? - jött a gúnyos kérdés.

- Pppersze, csak meglepődtem, hogy itt látlak, ennyi - Jason félve nézett a férfire, akinek a tekintete nem sok jót ígért. Mindig is volt benne valami sötét, valami megfejthetetlenül hátborzongató, de őt sosem bántotta. Legalábbis fizikailag nem.

- Nem csodálom, bogárka. Én is meglepődtem, hogy kivételesen egyedül talállak. Hol hagytad a bús képű lovagodat? He?

- Őőőő...Liam mindjárt jön elém, a buszhoz, csak...

- Nehhehehehm, nem jön ő sehová, te is tudod. Egész nap egymagad kódorogtál. Rád unt ő is, lásd be. Nincs ebben semmi különös. Gyere, beszélgessünk egy kicsit - kapta el Dean a fiú derekát és erővel a sötétkék Toyota oldalának szorította.

- Mmmit akarsz tőlem? - kérdezte remegő hangon Jason. Még soha nem félt tőle ennyire. Sőt, eddig egyáltalán nem félt, inkább csak tartott a férfitől.

- Mit gondolsz, tündérem? Vissza akarlak kapni, nem világos? - dörmögte Dean.

- Vissza? De...de..de...

Dean mennydörgő kacagása töltötte be a sötétséget. Ezen a helyen nem voltak házak és közvilágítás is csak gyéren. Az erre lakóknak mind volt autójuk, így nem is hiányolták. A néhány fa és bokor, amik az út szélét voltak hivatottak jelezni, csak még sejtelmesebbé tették az egyébként is ijesztően elhanyagolt területet.

- Ugyan már, nem lehetsz ennyire naiv, Jason. Ha akartalak volna, megtartottalak volna, ugye efelől nincs kétséged? Soha nem szabadultál volna tőlem, ha én nem akarom...

- Ezt...hogy érted?

- Úgy, hogy eleget játszottam veled. Nem mondhatnám, hogy túlságosan elégedett voltam a teljesítményeddel, egyáltalán nem érted meg a beléd feccölt pénzt és energiát. Ezért gondoltam, ha már ilyen kritikán aluli kis szar vagy, legalább a lóvém jöjjön vissza. Kolumbiai barátaim imádják a friss, ropogós husit, a répa fejed pedig valami oknál fogva különösen vonzó a számukra... de nem, te még erre sem vagy képes, kimenekülsz a kibaszott reptérről és felnyomod a beosztottjaimat. Hogy csináltad, áruld el, hm?

- Én...

- Tudod, mit? Nem is érdekel. Az viszont nagyon is, hogy a legjobb embereim most miattad hűsölnek és az üzletfeleim odaát...nos ők sem voltak elragadtatva.

- Te...te komolyan eladtál ezeknek? Én azt hittem...- Jason még magához sem tért az első sokkból, mire a második érte.

- Mit hittél, bogárka?

- Azt mondták, kórházban vagy és látni akarsz, én pedig siettem, hogy ne várj rám sokat - hajtotta le a fejét szégyenkezve a fiú. Dean újra csak hahotázni kezdett és ettől megfagyott a vér Jason ereiben.

- Mmmit...mit akarsz tenni...velem?

- Nos fogalmazzunk úgy, hogy értéktelenné teszlek más számára is. Mondd, szerinted a kis izompacsirtának akkor is kellenél, ha nem lenne arcod? - ragadta meg a vörös tincseket durván a férfi - bár én most se tudom, mit eszik rajtad, azokkal a tetves foltokkal úgy nézel ki, mint akit telibe fostak, de legyen. Nem vitatkozom az ízlésével. Lássuk, mennyire erős a szerelme - szólt Dean és térdre lökte a félelemtől reszkető fiút.

- Dean, ne, kérlek...- könyörgött Jason.

- Ez a hepehupás, köves aszfalt nem túl bőrbarát, ugye tudod? Nézzük, hogy viselkedik, ha kicsit emelünk a téten... - szabad kezével elővett egy zacskót a zsebéből és Jason elé a földre öntötte. Rozsdás szegek, üvegszilánkok tömkelege szóródott a kavicsokkal fedett útra.