🔮HÓGÖMB (Larry, Ziall ff) 🔮 BEFEJEZETT

🔮 Mindenki derül, ha minden kiderül? 🔮

Boss hív

- Hallo, főnök!

- Zayn? Szükségem lesz ma rátok. Liamre és rád a Tommo's-ban. Úgy készülj, hogy csak késő délután végzünk előreláthatóan. Lupe most hívott, hogy az északi szárny beázott és a vállalkozó csak pénteken ér rá megcsinálni, addig át kell költöztetni a gyerekeket egy szárazabb részre. Kellesz te is.

- De...ma viszem Nit a kórházba a kivizsgálásra...

- Picsába, elfelejtettem... figyelj, akkor hozd őt is, kitesszük a kórháznál és amikor végzett, felhív és elmész érte. Rendben lesz így?

- Jó...oké...rendben.

- Kilenckor indulunk, ne késsetek.

Zayn nagyon ideges volt. Szeretett volna végig a kis szöszijével lenni, együtt végigcsinálni a vizsgálatokat, támogatni...persze, hogy ilyenkor szarik valamit az ördög...

Niall nem csinált problémát az ügyből, biztosította kedvesét, hogy mihelyt megtud valamit, hívni fogja és remélhetőleg estére ezt az egész őrületet elfelejthetik. Kilenckor mindannyian beültek a kisteherautóba, Liam a vezető ülésre, mellé Louis, a szerelmesek pedig hátra.

- Julian nem jön, Li? - kérdezte Niall.

- Nem, maradt inkább otthon, úgysem tudna sokat segíteni, tudod ő nem az a súlyemelő fajta.

- Igen, azt láttam - mosolygott Niall - még nálam is vékonyabb. De jól van, ugye?

- Persze, gondolom... nem tudom. Furcsa volt az este, kedvetlen, mintha nem is ezen a bolygón járt volna...de nem mondott semmit.

- Ó, én biztos megtaláltam volna a módját, hogy szóra bírjam - kapcsolódott be a beszélgetésbe Zayn perverz mosollyal. Niall csak a vállába bokszolt, Liam viszont élesen nézett hátra egy pillanatra. Aztán inkább az utat figyelte.

¤¤¤¤

Niall három óra körül végzett a kórházban. Első gondolata az volt, hogy az ő Zaynie-jét hívja azonnal, de aztán meggondolta magát. Rendelt magának egy taxit és hazament, hogy egy csodálatos meglepetéssel várja haza a mit sem sejtő férfit.

Zayn már semmi másra nem tudott gondolni, csak hogy mi lehet Niallel, de megígérte neki reggel, hogy nem fogja hívogatni, hogy ne zavarjon meg semmit. Mivel a fiú még akkor sem jelentkezett, mikor végeztek a költöztetéssel, hazament ő is a többiekkel, gondolta lefürdik és utána lesz, ami lesz, elautózik a kórházhoz. Lehetetlen, hogy este hat körül még ne legyenek legalább részeredmények.

Amint belépett az ajtón, vékony karok kulcsolódtak a derekára hátulról, forró, éhes ajkak tapadtak a vállgödrére, édes, formás test simult a testének. A másodperc tört része alatt reagált, izmai elernyedtek, egyet kivéve, ami viszont acélmereven feszült az alsójának.

- Szöszikém - szisszent fel és megpördült a tengelye körül. Szembefordult a fiúval, aki a mindent jelentette számára és izzó szenvedéllyel kezdte falni a száját. Két lépést tett vele hátrafelé, nekiszorította a bejárati ajtónak, úgy csókolta, mintha az élete múlna rajta. Niall a nyaka köré fonta a karját és elveszett az ölelésben, halkan nyöszörögve élvezte az erős kezek érintését az oldalán és a mellkasán. Máris kezdte volna lefejteni a fekete férfiről a feleslegesnek ítélt ruhadarabokat, de Zayn megállította.

- Várj, édes - lihegte - mit mondott az orvos és miért nem szóltál, hogy végeztél? - Niall csillogó szemekkel válaszolt.

- Semmi komoly bajom nincs, Zaynie. Kicsit alacsony a vérnyomásom, kaptam rá gyógyszert, meg egy halom vitamint, sokat kell pihennem, ennyi. Nagyobb volt az ijedtség, mint a baj - kis kezével a férfi arcát cirógatta, mire Zayn végtelenül megkönnyebbült.