🔮HÓGÖMB (Larry, Ziall ff) 🔮 BEFEJEZETT

🔮 Földiekkel játszó égi tünemény... 🔮

- Mi ez a furcsa dübörgés? - kérdezte az Niall a konyhába belépve. Épp a szokásos pénteki bevásárlásából érkezett haza, ilyenkor mindig feltöltötte a hűtőket és a spájzot egy hétre való hússal, zöldségekkel, italokkal. Zayn épp a sokadik kávéját itta, amire igazából semmi szüksége nem volt, mert a pulzusa így is az egeket verte a fiú közelében, de ott akart lenni, mikor megérkezik. Látni akarta.

- Harry az, fát hasogat már órák óta - felelte a fekete férfi - mi jót hoztál ma nekünk, szöszi?

- Harry? Fát? De hát neki még pihennie kéne, ki engedte ezt meg neki? - kérdezte Niall felháborodottan.

- Nem hiszem, hogy engedélyt kért volna bárkitől is - mondta békítően Zayn és kivette a nagyobb szatyrokat a fiú kezéből.

- Köszi, Zaynie, így sokkal könnyebb - mosolygott rá kedvesen és Zayn lelkében újra kisütött a Nap egy pillanatra. - Viszek neki egy forró teát, nehogy megint beteg legyen. Raksz fel vizet, ha megkérlek?

- Persze, hogyne, addig pakolássz ki nyugodtan. Tudod... néha szívesen lennék a beteged...olyan gondoskodó vagy mindig - jegyezte meg Zayn, miközben bekapcsolta a vízforralót.

- Azért ne betegedj meg, Zaynie, szívesen gondoskodom rólad úgy is, hogy egészséges vagy. Te vagy a legjobb barátom - válaszolta Niall kedvesen. Elkészítette Harrynek a teát, már jól tudta, hogyan szereti a férfi és kivitte neki az udvarra.

¤¤¤¤

- Hello, Harry. Nem kéne még erőltetned magad, nem vagy még annyira jól - szólította meg - hoztam neked egy kis forró italt, hogy átmelegedj - s mikor a férfi végre rá figyelt, átnyújtotta neki a bögrét.

- Kösz - fogadta el a göndör a tőle megszokott nyers modorban - nem való nekem az ágyban tespedés, nem vagyok hozzászokva - tette hozzá.

- Igen...gondolom, odakint ez másképp van - fogalmazott óvatosan Niall. Nem tudta, mit mondhat a még mindig rejtélyes idegennek, és mi az, ami felbőszíti.

- Odakint...ja. Másképp van, de honnan tudnátok ezt, ti kis elkényeztetett ficsúrok - vetette oda Harry.

- Ne légy igazságtalan, nem tudhatod, ki honnan jött, Harry. Ebben a házban mindenki árva, mindannyiunknak megvan a maga története.

- Nofene, és a tiétek mi, szőke tündér? - nézett fel érdeklődve Harry.

- Én... az én szüleimet az IRA végezte ki, mikor még kicsi voltam, egy... angol férfi hozott át a határon, de nem tudott örökbe fogadni, így kerültem az árvaházba, ahol megismertem Louis-t. Ő adott nekem munkát, mikor kikerültem onnan a tizennyolcadik szülinapom után. Louis is árva, az anyukája belehalt a szülésbe, az apukáját lelőtték. Zaynie az egyetlen, akinek talán élnek még a szülei, de nem tudhatja biztosan, mert évek óta nem hallott róluk. Teljesen elvágtak minden szálat, mikor átjött, az ő érdekében és a családja védelmében.

- Hm... szóval Louis is és te is...Zayn meg talán. És mi a helyzet a kis macsó gyerekkel?

- Ő...nos az ő története bonyolultabb és nem tudom, megoszthatom-e veled, mert... - jött zavarba Niall.

- Aha... szóval a titokzatos kis Liam...akiről nem szabad tudni... talán mert ő maga végezte ki a családját... khm... mondjuk egy baltával - nézett a távolba Harry félig mosolyogva. Nem sejtette, mennyire közel járt az igazsághoz... Niall meglepetten nézett rá, egy pillanatra elakadt a szava is.

- Ööööö...

- Na ne mondd, öcsi, hogy beletrafáltam - nyerített fel Harry.

- Azt azért nem, de ... szóval Liam apja kicsi kora óta terrorizálta a családját. Őt is, az anyukáját és az öccsét is. Rendszeresen verte őket és nemcsak egykét pofonról beszélünk.... Egyik nap Li arra ért haza, hogy az anyukája és a kistesója vérbe fagyva... Istenem... szóval az apja még otthon volt és szinte büszke volt magára, hogy mit művelt hulla részegen... Liamnek pedig elborult az agya és... fiatalkorúként három évet kapott tekintettel a körülményekre. Louis nem sokkal azután ismerte meg, hogy kiengedték. Azóta itt van, itt él, itt dolgozik.