🔮 Tizennyolc plusz 🔮

3.1K 191 44
                                    

Mindeközben odafenn...

- Hallod ezt a kiabálást? - kérdezte Harry, fejét felemelve figyelt a felszűrődő hangokra.

- Hallom. Felnőtt emberek, megoldják. Nem kell mindig mindenhol ott lennem. Most itt akarok maradni. Veled. - magához vonta a göndör fejet, ujjait a hosszú hajba mélyesztve. - Gyere... - suttogta, és Harry ment. Ráhajolt a csábos ajkakra és kifulladásig csókolta őket. Harry ágya mellett álltak, szoros ölelésben, a férfi kigombolt inge az oldalán lógott, lehetőséget adva ezzel Louis-nak, hogy tenyerével újra felfedezze a férfi forró testét.

Ez most másféle forróság volt, mint amit először érzett rajta. Akkor a láz és a betegség tette kiszolgáltatottá, most azonban a vágya volt az, aminek nem tudott parancsolni, s ezzel szemben ugyanolyan védtelen volt. Lou aprólékosan minden egyes centimétert megérintett a szabaddá vált bőrfelületen, miközben megbűvölten nézte, hogyan homályosodik el a férfi tekintete.

- Soha nem kívántam még senkit ennyire, Harry...

- Én sem akartam még ilyen rohadtul senkit, Lou. Megfulladok nélküled - egyikük sem titkolta, hogy voltak már mások is az életükben, egyszerűen azért, mert hirtelen egyik sem számított már. Talán fel tudtak volna idézni néhányat emlékezetből, de miért tették volna, hisz a jelen és a most annyival csodálatosabb volt minden eddigi élményüknél...

Most Harry volt az, aki lecsapott Lou ajkaira, végighúzta rajtuk a nyelvét, aztán finoman beleharapott a fiú alsó ajkába és gyengéden megszívta. Lou halkan felnyögött és miután ugyanezt eljátszotta Harry felső ajkaival, nagyobbra tárta a száját, hogy hozzáférjen végre a nyelvéhez. Sajátjával átcsalogatta a fogai közé, fogva tartotta velük, majd az ajkait rászorítva szívta meg a csúcsát, amitől Harryből is feltört az első hangos nyögés.

Alhasában megindult a furcsa feszítés, ágyéka majd' szétrepedt. Ledöntötte Louis-t az ágyra és fölé hengeredett, jobb kezével tartva meg saját testsúlyát, amit nem akart a törékeny fiúra terhelni. Feltérdelt és levette az amúgy is csak zavaró inget és elhajította a lehető legmesszebbre. Lou élesen beszívta a levegőt a csodálatos látványtól. Harry szépen épülő izmai szinte táncoltak a heves légzéstől. A fiú meg sem próbálta távol tartani magát tőle, mindkét tenyerét a mellkasára fektette és élvezte, ahogyan a férfi teste megmerevedik az érintésétől.

Harry is látni akarta végre Lout, megragadta a pólójának alsó szegélyét, úgy húzta felfelé, amíg az anyag engedte. A fiú felkönyökölt, hogy segítsen neki, majd felemelte a karjait, hogy a fejét is kibújtathassa belőle. A könyökén támaszkodva várta, mit tesz Harry, akit teljesen kikészített Lou hibátlan bőrének a látványa, a mellkasát és karjait borító tetoválások pedig felgyorsították az egyébként is villámként cikázó véráramlását.

- Gyönyörű vagy, Louis - jegyezte meg a nyilván valót. Muszáj volt megtörnie a csendet valahogyan. Smaragdként ragyogó szemeit le nem véve a fiú azúrjairól kezével a nadrág korca felé közelített. Mikor elérte, lassan lehúzta róla. Ehhez a mozdulathoz hátrébb kellett helyeznie a súlypontját, de mihelyst lent volt a nadrág és a sajátjától is megszabadult, sietett is vissza a fiú fölé, hogy végre az ajkaival és a nyelvével is érezhesse az eddig csak tapintott területet. Lou tökéletes volt. A bársonyos, tiszta bőre, minden izomrostja a helyén, nem túlgyúrva, csak épp annyira, hogy Harry ne tudja levenni a szemeit róla. Szinte csorgott a nyála, hogy megkóstolhassa.

Már csak egy-egy bokszer volt rajtuk, amik elrejtették ugyan dagadó férfiasságukat, de kétséget nem hagytak afelől, milyen sürgető vágy kínozza mindkettőjüket.

Harry Lou nyakára borult és ott kezdte a kényeztetést, megállva a vállgödrénél, aminek az érzékenységét már az ajtóban észrevette. Lou már nemcsak halkan nyögdécselt, hanem igencsak hangot adott a vágyának, ami Harryt még tovább tüzelte.

🔮HÓGÖMB (Larry, Ziall ff) 🔮 BEFEJEZETTWhere stories live. Discover now