🔮HÓGÖMB (Larry, Ziall ff) 🔮 BEFEJEZETT

🔮 Never gonna be alone 🔮

- Ne, Harry, várj! Zayn, itt maradnál Eddie-vel, kérlek?

- Persze, főnök, menj utána - helyeselt Zayn - Na gyere, te félig megrágott reggeli, nézzünk valami alkalmas ruhát a gardróbodban - játékosan beletúrt a bongyor fürtöcskékbe és átsétált a kisfiúval a saját szobájába.

- Hazz, várj már meg! - kiáltott Lou a férfi után, miközben lefelé szaladt a lépcsőn utána. A bejárati ajtó előtt sikerült utolérnie és hátulról gyorsan átfonta a karjaival, hogy ne menekülhessen. Arcát a hátába fúrta, úgy szólalt meg halkan.

- Nem mehetsz el, Harry. Még egyszer nem - mondta és maga felé fordította a még mindig makacsul maga elé meredő férfit.

- Tényleg? És miért nem? - jött a zaklatott kérdés.

- Mert nem engedlek - felelte Lou komolyan.

- Ó tényleg? Akadályozz meg! - dacoskodott Harry. Lou enyhén eltávolodott, de még mindig kartávolságon belül maradt, az ajtónak háttal, így elzárva a kifelé vezető utat. Egy pillanatig hezitált, aztán a pólója alá nyúlt és áthúzta a feje felett, majd elhajította. Harry nyelt egyet, de nem mozdult, csak a pupillája tágult kétszeresére.

- Ez nem megoldás, Lou - nyögte ki végül.

- Az igaz, de talán elég meggyőző érv, hogy legalább elgondolkodj, míg kitalálok valami jobbat - nézett egyenesen a férfi szemébe Louis. Újra közelebb lépett és kezeivel átölelte az izmos nyakat.

- Nem bízol bennem még mindig. Bármit csinálhatok eztán, az első gondolatod az lesz, hogy veszélyes vagyok. És a kibaszott életbe, még mindig nem tudom, igazad van-e - túrt kétségbe esetten a hajába Harry.

- Ez nem teljesen igaz. Figyelj rám, bébi. - Lou a két felkarjánál fogva egy székhez vezette, majd leült vele szemben - Azon a napon, hogy Eddie ide került, a fiam lett, én pedig az apja. Bár már réges régen a fiamnak tekintettem azelőtt is. És amikor szülő leszel, az ösztöneid egyszerűen átkapcsolnak és minden idegszáladdal a gyermekedet véded. Emlékszem, egyszer elaludtam mellette és ahogy álmomban meg akartam fordulni, kipattantak a szemeim a mozdulat közben és megakadályoztak abban, hogy ráfeküdjek. Gondold, el, pedig nem is a vér szerinti fiam.

- Mit akarsz ebből kihozni?

- Azt, hogy teljesen mindegy lett volna, hogy kivel van fent Eddie, ha meghallom a sikolyát, rohanok. Tény és egy percig sem tagadom, hogy megfordult a fejemben, hogy ártottál neki, de erre a hangra ugyanígy reagáltam volna, ha Zaynnel van, vagy Niallel sőt ha a szomszéd Frida nénivel, akkor is. Érted? - Harry továbbra is egy pontot fixírozott maga előtt és nem válaszolt - Mit tehetnék, hogy jobban megérts, Harry?

- Hát...ha visszavennéd a pólódat, az sokat segítene... - válaszolt Harry rekedten.

¤¤¤¤

- Nem, anya, nem megyek haza, ez az utolsó szavam! - Jason az udvaron állt a mobiljával az egyik kezében míg a másikkal hevesen hadonászott - Te is tudod, hogy miért.... Nem....nem múlt el... anya...kérlek...küldheted a rendőrséget, de úgyis el fogok szökni, ennyire már ismerhetnél! ....akkor sem...nem! Apával sem...elég. Tudod, hogy szeretlek, de...Leteszlek. Szia. - A fiú ingerülten nyomta az ujját a piros hívásmegszakító gombra. Farzsebébe süllyesztette a telefont, majd megfordult, hogy visszamenjen a házba. Ijedten torpant meg, mikor szembe találta magát Liammel, akinek a szemei villámokat szórtak. A férfi fenyegető testtartásától a gyomra gombostű fejnyire szűkült, szeplős orcája teljesen elfehéredett.

- Mr Payne...- dadogta, de Liam belé fojtotta a szót. Megragadta a karját és a közeli szertár épületbe vonszolta, ahol a gyerekek kinti játékait és néhány kerti szerszámot, meg a fűnyírót tartották. Belökdöste a fiút az ajtón, aztán belülről gondosan bereteszelte.