🔮HÓGÖMB (Larry, Ziall ff) 🔮 BEFEJEZETT

🔮 Heuréka! 🔮

Három hónappal később...

Őszbe fordult az idő. Szeptember közepén még mindig kellemes langymeleg volt odakint, de esténként már érezni lehetett, hogy a Nap veszített az erejéből, elfáradt. Niall a gyógyszerektől lényegesen jobban érezte magát, Zayn úgy vigyázott rá, mint a szeme fényére. A szöszi fiú nehezen békült meg az új helyzettel, de aztán belátta, hogy nem tud tenni ellene, Zaynie ilyen és kész. Igazi kincsnek érezte magát, akit ekkora becsben tartanak, és a férfi határtalanul boldog volt, hogy szerelme elfogadta a gondoskodást és minden nappal egyre erősebbnek és élettel telibbnek látszott.

Liam lecserélte a szobája teljes bútorzatát, minden, amihez Julian valaha hozzáért, egy hatalmas konténerbe került, onnan pedig a szeméttelepre. Új, vidám színű elemekkel díszítette lakrészét, bár meglehetősen kevés időt töltött benne. Nappal a munkába, éjjel vadidegen fiúk testébe temetkezett. Sosem került alá ugyanaz a fiú kétszer és sosem vitte haza egyiküket sem. Még csak az kéne, hogy kombináljanak, amiért mindegyikük fekete hajú, barna szemű és vékony alkatú...

Louis végre kevesebbet ivott. Néha persze belehajolt egy-egy üveg whiskey-be, de többnyire az új, titkos projektjén dolgozott, amiről senki sem tudhatott. Sokszor órákig lógott a telefonon, gyakran egész napokra eltűnt, de a fiúk hiába kérdezték, s idővel fel is adták, hogy valaha megtudják, miben sántikál a főnökük.

Mindemellett egy új szobát alakított ki a sajátja mellett. Fotelággyal, játékmozdonyokkal, szuperhősös tapétával...Már csak pár nap volt vissza, hogy Eddie hivatalosan is a gyámsága alá kerülhessen. Sokáig morfondírozott, hogy meg merje-e lépni ezt, azonban minden egyes látogatásukkor egyre közelebb került a kisfiúhoz és annak hatalmas smaragd szemeihez és bongyor hajához...

Harry...Harry továbbra sem volt meg. Semmit nem tudtak róla attól a naptól fogva, hogy nyomtalanul és köszönés nélkül lelépett kilenc hónappal ezelőtt. Lou már milliószor lejátszotta magában az utolsó perceiket, amikor a férfi olyan hevesen ölelte az autója mellett és többször is elmondta, mennyire fog neki hiányozni Louis. Igen, Harry tudta. Tudta, hogy nem fogja megvárni, hogy a fiú hazaérjen...Hetekig keresték és kerestették, a férfit azonban mintha a Föld nyelte volna el. Aztán egy tavaszi reggelen Lou úgy döntött, hogy feladja. Ha valaki ennyire el akar tűnni, akkor azt hagyni kell, ha akart volna, hagyott volna valamilyen, bármilyen jelet. És ez volt eddig az első alkalom, hogy Louis tévedett...

¤¤¤¤

Trevor hív

- Hallo, Trev! Mi újság? - kérdezte Louis. A telefont az álla és a válla közé szorítva próbálta nem elejteni, mivel mindkét keze tele volt az Eddie szobájába vásárolt újabb teljesen felesleges kacatokkal.

- Híreim vannak, Louis. Méghozzá csupa jó. Találkozhatunk?

- Aaaa...mmm persze, várj egy percet, leteszem a csomagokat....oké...hallgatlak.

- Hol vagy? Odamegyek, viszek minden papírt.

- Itt vagyok a Toys'r us előtt, de mindjárt leszakad az ég, gyere inkább hozzám, tíz perc és otthon vagyok.

- Rendben, ott találkozunk.

Louis rettenetesen izgatott volt. Három hónapja dolgoztak az emberei az ügyön szakadatlanul és most végre sikerült eredményt elérniük. Méghozzá Trevor szerint jókat, alig várta, hogy a kezében tarthassa a dokumentumokat. Gyorsan bepakolt mindent a kocsija csomagtartójába és indult is haza, hogy még a vihar előtt mindent be tudjon hordani a házba. Tudta, hogy nem számíthat senkire, Zayn és Niall valahol kocsikáznak, Liamet pedig szinte sose látja, ha épp nem dolgoznak.

A két autó, Louis SUV-ja és a fekete terepjáró szinte egyszerre ért a feljáróhoz, utóbbiból egy magas, szőkés hajú, nagyon izmos férfi lépett ki egy hatalmas borítékkal a kezében.

- Szia, Trev! Szóval sikerült! - üdvözölte sármos ismerősét Lou.

- Igen, igazad volt. Kurvára nem volt egyszerű dolgunk, ezért tartott ennyi ideig, de megvan. Használd az információkat belátásod szerint.

- Úgy lesz, köszönöm. Küldd a számlát, Trev, és ne legyél szívbajos. Ezek az infók valakinek nagyon sokat jelentenek.

- Nem szoktam az lenni, Lou - húzta csibészes mosolyra a száját Trevor - Ha bármi kell a jövőben, tudod, hol találsz. - azzal visszaült a terepjárójába és kisebb porfelhőt kavarva visszament a főhadiszállására.

Lou szinte repült be a házba, a csomagokkal sem törődött, minél előbb látni akarta, mit hozott neki Trevor. Jól ismerte a férfit, tudta, hogy alapos munkát végez, ezért száz százalékig megbízott benne. Levetette magát a kedvenc fotelébe és felnyitotta a lepecsételt borítékot.

¤¤¤¤

Niall és Zayn a Christal Palace parkjában sétálgattak a kellemes koraőszi időben. Mióta Niall jobban volt, Zayn kicsit többet engedett meg neki, de a fél szemét mindig rajta tartotta, mert ismerte már annyira, hogy tudja, Ni nem szólna, ha fáradt vagy nem érzi jól magát. Ezt a sétát is a fiú javasolta, annyira bezárva érezte magát, hogy gyakorlatilag megzsarolta kedvesét: vagy elviszi valahova, vagy „elválik". Persze mindketten tudták, hogy a fenyegetés nem volt valós, a szőke fiú soha nem hagyta volna el a feketét, de azért mégis csak elérte vele, amit akart. Fagyit ettek, halakat etettek, fényképezkedtek a hatalmas kődinoszauruszok előtt, és amikor senki sem látta őket, csókolóztak, hosszan, mélyen, szerelmesen.

- Nézd, picim, elég csúnya felhők jönnek, el kéne indulnunk vissza a kocsihoz. Jó messzire elkóboroltunk - szólt Zayn egy kiadós csókinvázió után, amit Niall ejtett meg rajta. Összepakolta a hátizsákokat és mindkettőt a hátára vette, nem törődve Ni heves tiltakozásával, hogy ő is tudja vinni a sajátját. Félúton, vagy talán kicsit tovább is jártak már, mikor a szürke felhőkből egy szempillantás alatt lettek feketék és mintha csak odafent valaki kinyitotta volna a csapot, ömleni kezdett a nyakukba a hűvös eső. Vagy nevezzük inkább zivatarnak. Zayn lekapta a kiskabátját és a fejük fölé tartotta, úgy szaladtak a pickupjához. De mire odaértek, az eső is elállt, és gyönyörű kék ég újra láthatóvá vált a haragos felhők mögött. Zayn imádta az eget bámulni, mert a színe Niall szemeire emlékeztette, s ez minden alkalommal, mikor felnézett rá azokban az időkben, amikor még azt hitte, hiába ábrándozik az ő szöszijéről, elöntötte melegséggel és nyugalommal.

- Huh, ez jó kis kör volt, ugye kicsim? - rázta meg bozontos haját, két kezével is beletúrt, hogy a víztől megszabaduljon. - Ni?

Niall az autó másik oldalán állt, vagyis inkább görnyedt. Vékony kis teste szinte görcsbe rándulva hajolt meg, kezeivel a mellkasát szorította, szája lila, arca szürke volt. Furcsa, sípoló hangot adott ki, ahogy próbált volna levegőt venni, sikertelenül. - Niall! Mi van veled??? Édesem! - a fiú nem tudott válaszolni, láthatóan képtelen volt még levegőt venni is. Zaynnek döntenie kellett. Mentőt hív vagy ő viszi orvoshoz a fuldokló fiút. Mivel a croydoni klinika a Christal Palace-tól alig pár percre van, úgy határozott, hogy nem vár senkire, beemelte Niallt a kocsiba és szélsebességgel száguldott vele a kórházba. Az út nem volt több három percnél, de mire odaértek, Niall már nem volt eszméletén.

¤¤¤¤

- Liam! Gyere azonnal a nappaliba! Nem, nem később, nem, nem ér rá. Most! - Louis indulatosan tette le a telefont, nem tehetett róla, annyira ideges volt, és tűkön ült, hogy megoszthassa a jó híreket a férfivel. Amit Liam az utóbbi hetekben művelt, azt egy szóval lehetett jellemezni: Aggasztó. Persze nem csodálkozott rajta, hisz nem mindenkivel esik meg, hogy imádott férjéről kiderüljön, nemzetközileg körözött bűnöző, ráadásul többszörös gyilkos. Azon viszont igenis meglepődött és fel is háborodott, hogy Liam meg sem próbálta megkérdőjelezni a vádakat, mindent elhitt elsőre és eltaszította magától az esdeklő fiút.

- Itt vagyok, Louis. Mi ilyen sürgős? - kérdezte Liam kissé ingerültebben annál, ahogy az embernek a főnökéhez illene beszélnie.

- Liam! Itt van a kezemben minden bizonyíték. Az embereim éjt nappallá téve dolgoztak rajta három hónapig. Kétség nem fér hozzá. Julian ártatlan!

Csók, drágáim!
Nincs még elegetek a Hógömbből? Szóljatok ám! 🥰
Itt egy újabb rész, szeretettel
xx