Real me /Jikook ff./

1. Rész

Kissé szédülve és fáradtan rogytam le a padomba, miközben az iskolai nővértől kapott jégcsomagot nyomtam a halántékomhoz. Úgy tudják, hogy megint leestem a lépcsőről, ahogy órára siettem, pedig ilyenről szó sem volt; ügyetlen típus voltam, de inkább az az elbotlós, elejtős típus, nem az, aki annyira szerencsétlen, hogy úgy néz ki az arca egy eséstől, mintha átment volna rajta egy buldózer. Oh nem. Az én arcomat egy sokkal emberibb dolog rendezte el, aki nem más, mint a környék ügyeletes seggfeje, Jeon Jungkook személyesen.

Jungkookkal a kapcsolatunk igencsak egyszerű. Ő valamilyen okból kifolyólag nem szimpatizál velem, annak ellenére, hogy nekem a megismerkedésünk elején még tetszett is, így hozzá sem mertem szólni, ő mégis valamiért kipécézett magának, és így immáron negyedik évünket kezdte meg a rendszeresen molesztálásommal. Kezdetben kimerültek beszólogatásban a találkozásaink, de idővel egyre durvább lett velem. Erre az évre eljutottunk arra a szintre, hogy Ő és a sleppje heti egy-két alkalommal, rendszeresen helyben hagynak - a lehető legváltozatosabb módokon -, majd mindenki megy a dolgára; ők az osztályukba vagy haza, én pedig az orvosi szobába, hogy újabb kamu kifogással szerezzek magamnak egy sebtapaszt vagy jégtasakot. Nyilván többször kapnék, ha többet találkoznánk, de szerencsére osztálytársak nem vagyunk, csak évfolyamtársak, és persze vannak a suliban más lúzerek is, mint én, akiket szívesen helybenhagynak, így megosztozunk páratlan figyelmükért.

Részemről egyébként ezt a dolgot elengedtem már. Már túl vagyok azon, hogy megpróbáljam megérteni, vagy azért könyörögni, hogy hagyja abba. Már nem próbálom megvédeni sem magam, ahogy egy időben tettem, elfutni meg pláne nem szoktam. Ha összefutunk, tudom a menetrendet; Jungkook porig aláz, majd a két haverja, Jackson és JB megválósítják éppen aktuális gondolataikat rajtam, ugyanis fő zaklatom soha nem vert meg,  gondolom nem voltam hozzá elég méltó. Én ezt csendbe végig tűröm és készen is vagyok. Úgy tűnik túl lazán kezelem? Csakugyan így van. De úgy vagyok vele, hogy nincs miért aggódnom ezen. Hiszen ez az utolsó évem itt, aztán búcsút mondhatok az egész helynek, beleértve Jungkookot is, meg a haverjait.

Elmélkedésemből telefonom csörgése zavart meg, ahogy felvillant rajta legjobb barátom neve, amitől azonnal sokkal jobb kedvem támadt, így mosolyogva vettem fel a telefont.

- Igen?

- Minnieee! - sikoltotta a túl oldalról Tae, mire egy pillantra arrébb kellett tartanom a telefont, hogy megóvjam a fülem épségét. - Ugye nem felejtettél el? - érdeklődik édesen, és szinte biztos vagyok, hogy ajkait biggyeszti, ahogy mindig is teszi, mikor valamilyen szívességre kér. A kis szemét tudja, hogy ezzel megvett magának azonnal, így nem rest kihasználni ezt ellenem.
- Dehogy Tae, ott leszek ötre, ahogy ígértem.- válaszolok serényen, ahogy közben a vállammal az arcomhoz szorítom a jégtasakot, hogy félkézzel, szerencsétlenkedve előpakoljak az utolsó órámra. Ma találkozom először Taehyung családjával, akik ennek örömére egy vacsorával kedveskednek nekem. Taeval még a nyár elején találkoztunk egy sulis tábor kapcsán, és azóta bár mi rendszeresen találkoztunk annak ellenére, hogy nem egy suliba jártunk, nála soha nem jártam és így a szüleivel sem találkoztam, akik elmondása szerint már nagyon kíváncsiak rám. Ez miatt -és mert őnagysága fáradhatatlanul kérlelt vagy két hétig- beadtam a derekam, és bár kicsit izgultam mit fognak szólni hozzám, mégis vártam a ma estét. Taehyung szülei tudták róla, hogy Ő a saját neméhez vonzódott, így azt sem bánták, hogy én is meleg vagyok, még ha az elején azt is hitték, hogy a barátom így akarja burkoltan bemutatni a pasiját. Tae elmondása szerint nehéz volt őket meggyőzni, hogy tényleg csak barátok vagyunk és puszta véletlen, hogy mindketten azok vagyunk.

- Szuperságos. Elmenjünk eléd kocsival? - érdeklődött, miközben a háttérben sűrű, tompa puffanásokat hallottam, amiből arra következtettem, hogy serényen pakolászik valamit. Szinte fogadni mernék, hogy ruhát válogat estére, de inkább nem kérdezem meg, mert akkor még az irodalom órámat is végig csacsogná erről. Taehyung a művészetiben divatszakos, így ő bár alapjáraton is cserfes, ilyen témában egyenesen lelőhetetlen.