Real me /Jikook ff./

27. Rész

Jimin szemszöge. 

Zsebre dugott kézzel és a kedvenc karácsonyi dalomat dúlolva baktatok haza felé. Szenteste van, én pedig úgy döntöttem, hogy mielőtt megejtem életem első magányos ünneplését sétálok egyet a frissen hullott havazást kiélvezve. Ha más nem is, legalább a hó látványa ad egy kis örömforrást, mert hogy őszinte legyek, eléggé el vagyok kenődve. Azt hittem, így hogy "felkészülhettem" az egyedüllétre könnyebb lesz elviselni a tudatot, de ez korántsem így történt. Először, megérkezett anyáék előajándéka, ami egy laptop volt, aminek bár nagyon örültem, mert régóta szükségem volt egy újra, attól még nem helyettesíthette azt, amikor együtt ünnepelek a szüleimmel, mint eddig minden évben tettem. Aztán Namjoon is megajándékozott, mivel pontosan négy nappal ezelőtt Ő is elutazott. Még mindig nagyon boldog voltam a lehetőség miatt ami megadott neki, de azért erősen bántam az Ő hiányát is. És aztán ott volt Jungkook és Taehyung. Ők tegnap utaztak el, mert náluk családi hagyomány, hogy Busanban, a nagyszüleiknél töltik az ünnepeket az egész családdal. Mindketten nagyon édesek voltak és győzködtek, hogy tartsak velük, de bármennyire is volt kedves gesztus, tudtam, hogy nem lenne ott helyem. Legalábbis egyenlőre nem, mivel a kapcsolatunk igencsak friss még Jungkookkal. Bár az utóbbi napokban jócskán közelebb kerültünk. 

Ezt mind a vacsorának tudtam be, Jungkook ugyanis azóta gyakorlatilag ragyog. Fura szó, pláne rá, de ez fejezi ki a legjobban, amit érzek vele kapcsolatban az állapotára vontakozóan. Bár még akkor este nem volt túl beszédes az apukájával és a párjával, a vége felé már magától is megszólalt és mosolygott is, amit én határozottan nagy lépésnek vettem, tekintve milyen is volt a kapcsolata az apukájával. Azóta pedig úgy érzem sokkal boldogabb, mintha csak egy mázsás súlyt vett volna le a válláról az, hogy úgy néz ki egyenesbe jön az ősével. Bújósabb is lett és sokkal édesebb, én pedig szinte olvadoztam a kisfiús énjétől, aki teljesen le vett a lábamról. Egyre inkább az életem egyik alapkővévé vált, és bár sosem hittem volna, de úgy éreztem, hogy teljesen elcsavarta a fejemet. Mindenben tökéletes volt számomra, passzoltunk egymáshoz, és ha ez nem lenne elég az én szívem mindig ki akart ugrani a közelében. 

Talán ezért is volt olyan nehéz, hogy tegnap Ő is, és a legjobb barátom is elmentek. Megszoktam a bolondozásaikat magam körül, ugyanis a vacsora óta szinte minden estémet ott töltöttem, ha pedig ott nem is aludtam, akkor az egész nap ott voltam cserébe. Erre most itt vagyok teljesen egyedül és legnagyobb tervem az lesz, hogy becsókolom azt a finom bort, amit megvettem pár napja egy klassz karácsonyi film nézése közben. Ez elég elkesererítő, de sajna be kell érnem ezzel. 

Ezzel a gondolattal csukom be magam mögött az ajtót, majd vetem le magamról azt a több kiló ruhát, amit a séta miatt magamra aggadtam. Bár meseszép a hó és imádom is, sajnos baromira fázós  vagyok, így a téli időszakban gyakorlatilag csak egy eszkimóként tudok létezni odakint, vagy be fagy a seggem. Mindent a helyére pakolok, majd egyből a tévé felé baktatok, hogy háttérzajnak bekapcsoljak egy random karácsonyi zenelistát. Amint ezzel megvagyok, felnyomom a karácsonyfám világítását, amit azért vásároltam, hogy legalább az ünnepi hangulatom megpróbáljam kicsit tartani, de hogy őszinte legyek ezen a fa nem igen segít, de mindenesetre eléggé szép lett. Megküzdök a boros üveggel is, de végül csak sikerül kiszednem belőle a dugot, így meg is kóstolhatom a szerzeményem, és legnagyobb örömömre ez legalább isteni finom. Ha más nem is, ez legalább egy pozitív dolog a napban. 

A poharamat teletöltve megyek a fürdőbe és kortolyok belőle még egy nagyobbat mielőtt a kádam szélére helyezem a mai társaságom, míg elkezdem engedni a vízem. Mindenféle illatosítót teszek bele, meg habfürdőt is, míg végül úgy néz ki az egész, mint egy kezdetleges habparti helyszíne. Gyorsan ledobálom a felesleges gönceim, de mielőtt beléphetnék a kádba, az ajtón erőteljes kopogás hallatszik, amitől ijedtemben majdnem dobok egy hátast is. Értetlenül bambulok a fürdőajtó felé, mintha azt várnám, hogy hallucináltam-e vagy sem, de amikor újra hallom a hangot, már tudom, hogy nem a magányos tudatom játszik velem csúnya tréfát. Belebújok a köntösömbe és jól megszorítom magamon, mert azért nem szeretném felfedni kis habtestem a szomszédok előtt. Biztos vagyok benne, hogy csak valaki átlépett valami apróságért, így hamar alább hagy a kezdetleges parám, és miután kikulcsolom az ajtót, résnyire nyitom azt, hogy ki tudjak kukkantani a vendégemre. Viszont legnagyobb meglepetesémre nem egy itt lakóval találom szembe magam, hanem valakivel, akinek nem kellene itt lennie.