Real me /Jikook ff./

24. Rész

Jimin szemszöge.

- N-namjoon. Szia! - makogok, mint egy szerencsétlen, majd lányos zavaromban fel is pattanok a kanapéról. Idegesen szemezek a láthatóan értetlen és kissé paprikás hangulatú unokabátyjámmal, egészen addig, míg a tekintete leljebb nem vándorol rajtam. A szemei elkerekednek, majd elfordul egy káromkodás kíséretében, ekkor követem a figyelmét én is az előbbi pontra, ahol is a nadrágomon szépen átüt a merevedésem.

- Oh, baszki! - szitkozódom szerencsétlenkedve, majd gyorsan felkapok egy párnát, hogy eltakarjam az ölem. Bár igazából mindegy, a leégést már így is sikerült bezsebelnem elég rendesen. Vetek Jungkookra egy pillantást, aki beharapott ajkakkal próbálja visszafogni a vigyorát, ami nem igazán megy neki. Ekkor látom azt is, hogy neki több esze volt és a kezeit az ágyéka előtt tartja, hogy a saját vágya ne szúrja ki a rokonom szemét.

- Elmondanád, hogy mi az Isten folyik itt? - csattan fel Namjoon idegesen, továbbra sem fordulva felém. - Ki ez a csávó egyáltalán? - int a karjával a balján álló Jungkook felé, aki ezt a pillanatot választja, hogy mellém szívárogjon. A kanapéról felkapja a pólóját, majd villámgyorsan bele is bújik, én pedig hálásan pislogok rá, mert értékelem a szándékát, hogy nem akarja tovább hergelni Namjoont. Szegény szerintem így is kikészült tőlem.

- A barátom, Namjoon. - válaszolom kimérten, majd visszaülök a kanapéra, a párnát továbbra is az ölembe szorongatva. Jungkook levágódik mögém, majd óvatosan közelebb bújik, és a jobb kezével, mely a háttámla felé van, átöleli a derekam, amit nagyon édesnek találok. Mintha tudná, hogy most nem igen kellene feltűnősködni, de azért nem tudja megállni, hogy ne érjen hozzám. - És amúgy megfordulhatsz már.

Namjoon gyorsan hátra pillant a válla felett, gondolom, hogy septében ellenőrizze tiszta-e a terep, amikor pedig rájön, hogy igen, ismét felénk fordul összefont karokkal.

- A barátod? Na, ne nézz hülyének, hogy a haverod csak úgy félmeztelenül flangál nálad, míg neked áll a farkad! - csattan fel Nam, míg kezével felém int, mintha csak a "gyanús ölemre" szeretne rá mutatni. Kiszalad belőlem egy hitetlen kis nevetés, és Kook kicsit megszorító ujjaiból kiindulva Ő is közelebb áll a jókedvhez, minthogy rosszul érezze magát.

- Nam, Ő úgy a barátom. - nézek rá sokat sejtetően, erősen megnyomva az "úgy" jelzőt, hogy kétsége se maradhasson a kapcsolatunk típusát illetően. Namjoon tudja, hogy a saját nememhez vonzódok, így attól nem aggódok, hogy eldobja a haját a hallottaktól, bár az biztosan meglepi, hogy pasim van. Mármint, soha nem volt még komoly kapcsolatom, és ez sem tart csak két napja, de azért mégiscsak kapcsolat, nemde? Meg ha beleszámoljuk a randijainkat, akkor már egészen oké az idő.

- Oh. - nyögi ki elveszetten, láthatólag éppen összerakva fejben, hogy mit is zavart meg éppen. Nem tudom megállni, egy kuka vigyor csúszik az arcomra, míg Namjoon esetlenül felénk lép és a kezét nyújtja Kooknak.- Kim Namjoon. Jimin unokabátjya. - mutatkozik be, Jungkook pedig jól nevelten egyből felemelkedik, hogy a mancsát nyújtsa viszonzásul.

- Jeon Jungkook, Jimin pasija.

A szívem jól esően megkondul, ahogy ezt hallom, majd rögtön a fülemig is pirulok, amikor Jungkook visszahuppanva magához húz és egy cuppanosat nyom az arcomra. Látszólag már egyáltalán nem érzi magát zavarban, míg nekem mindig ég a fejem a kínos szitu miatt. Azért az ember nem így szokta tervezni, hogy bemutatja élete első komoly kapcsolatát egy családtagjának.

Namjoon végül leül közénk a kanapé másik felére és a hajába túrva megtámaszkodik a háttámlán. Látszólag el van veszve Ő is, hogyan léphetnénk túl ezen az afféron, így megszánom és magam terelem át a beszélgetést egy másik mederbe.