Real me /Jikook ff./

21. Rész

Jimin szemszöge. 

Lassan nyitogatom a szemeim az ébredés okozta kábulat miatt, aztán pedig azért mert a nap sugarai olyan erősen sütnek be az ablakon, mintha nem is december eleje lenne, hanem legalább nyár. Nyüszögve gördülök át az oldalamról a hasamra, de ahogy lecsapom a kezem az ágyra a pozítúra miatt, valaki fájdalmasan felnyög. A pislogóim rögtön kipattanak teljesen, így szembe is találom magam Jungkook összegörnyedt ábrázatával, amint a hasát szorongatja összeszorított a szemekkel. 

- Jézusom, ne haragudj! - esdeklek azonnal, még feltérdelek az ágyra pontosan mellé és figyelem a szenvedő kis alakját. 

- Semmi gond, nem fáj, csak meglepődtem. - kuncogja még mindig összeszorított szemekkel, de csupa fog vigyorral karöltve.- A múltkori együtt ébredésünk valahogy kellemesebb volt. - jegyzi meg csipkelődve. 

- Nem direkt volt. - dünnyögöm lebiggyesztett ajkakkal, tényleg szánva, hogy így leamortizáltam, amire Ő is rám elmeli végre szórakozott tekintetét. 

- Hát nem tudom hihetek-e neked, Picur. A tegnapi után már nem bízom az ártatlan képedben. - magyarázza szájhúzva, de látom, hogy csak a vérem akarja szívni, mert ajkai szélén megbújik pajkos vigyorának egy kis jele. Ennek ellenére a túlfűtött este emlékere rögvest a fülemig pirulok, így egy a mellkasára mért - most már szándékos- csapás után elfordulok tőle. 

- Bekaphatod.- motyogom az orrom alatt, majd el is másznék tőle, de éppen csak mozdulok, mikor a következő pillanatban már a párnák közé paszírozva találom magam, felettem a fölényesen vigyorgó szemétládával. 

- Ne kísérts, mert most már nem foglak annyira kerülgetni és ha felhergelsz, akkor kénytelen leszek lépni az érdekünkbe. - búgja mély hangon, amitől nagyot kell nyelnem, míg felpislogok helyes arcára, melyről kőkeméyn elszántság sugárzik felém. A fejem még jobban vöröslik a száját elhagyó szavaktól, arról a piszkos pillantásról nem is beszélve, amivel engem munstrál. Elkapom oldalra a fejem, hogy ne is láthassam Őt, ami kuncogásra készteti. Persze, neki biztos baromi szórakoztató, hogy szétszekál ezzel. De hát én is "hibás" vagyok, mert ha nem lennék ennyire cica minden szexszel kapcsolatos dolog után, akkor nem pirulnék el csupán az említésétől annak, hogy mit is műveltünk. 

- Fel kellene kelnünk. - mormogom halkan, hogy legalább a témát eltereljem a szexuális életünkről. 

- Miért? 

- A többiek már biztos várnak minket a reggelinél, szóval jó lenne nem késni. - magyarázom komoly hangon, de Jungkookból ez csak egy jóízű nevetést vált ki, még legördül rólam. Lekapja magáról a pólóját, majd a táskájához battyog, amit tegnap az enyémmel együtt az ajtó mellett helyezett el. Úgy bámulok utána, mint egy agyalágyult, mert nem is értem, hogy képes ilyen lazán és magabiztosan lépdelni egy szál alsóban, mikor konkrétan bárki, bármikor bejöhet hozzánk. Bár lehet, ha nekem is ilyen testem lenne, akkor eszembe sem jutna olyan hülyeség, hogy mi van ha meglátnak, sőt talán önként osztanám meg a látványom, hogy mindenki boldog lehessen. Oké, azt hiszem elkalandoztam...

- A többiek miatt nem kell aggódnod, Picur. Már nagyjából két órája itt hagytak minket. - közli lazán, még egy fekete melegítőt, egy ugyanilyen színű pólót és egy piros pulcsit is előhalászik a táskájából. 

- Hogy mi? - ülök fel én is rögtön elképedve a hallottaktól. - Két órája itt hagytak? - ismétlem Őt meg, majd hirtelen gondolattól vezérelve az ágy széléig kúszok, hogy az éjjeliszekrényemről elvéve a telefonom megnézhessem az időt. Pontosan tíz óra múlt tizenkét perccel. Hát, határozottan lekéstük a hét órai közös reggelit...