Real me /Jikook ff./

5. Rész

Jungkook szemszöge.

Az ismerkedésünk pillantától nem kedveltem Jimint. Fortyogtam a dühtől, amikor az akkori barátnőm négy évvel ezelőtt elvonszolt a szőke terméig és rámutatott, hogy Ő az akit keresünk. Hogy Ő az a srác, akivel a nyári gólyatábor alatt megcsalt. Először nem akarta elárulni mi történt pontosan és kivel volt, de miután lebukott és többször is istenesen összekaptunk ezen a témán, egyik alkalommal kifakadt és mindent bevallott. Elmondtam neki, hogy hajlandó vagyok lezárni ezt az egészet, de látnom kell, hogy kivel volt együtt, amikor én még csak a városban sem voltam. Belement, és aztán láttam meg őt. Ahogyan vidáman nevetgélt a frissen megismert osztálytársaival, látszólag egy csepp bűntudat nélkül, hogy engem megtört. 

Először úgy voltam vele, hogy soha többé nem akarom látni sem őt, sem az exemet. Magamban dühöngtem, de aztán valami átfordult bennem. Egyszer szembe jött velem a folyosón és nem tudtam visszatartani, hogy ne szóljak be neki a külseje miatt. Bántani akartam, hogy legalább egy kicsit érezze a fájdalmam, amit ő okozott nekem azzal, hogy elvette az első komolynak tűnő barátnőmet. Látszólag értetlen volt a viselkedésemmel szemben és hamar faképnél is hagyott, két osztálytársamnak, Jacksonnak és Jaebumnak viszont bejött, hogy belemertem állni. Kiderült, hogy Ők sem szimpatizálnak a szőkével, de őket csak a külseje és a viselkedése zavarta nagyon, mert mindenki egy hét után már teljesen odavolt érte. 

Hamar barátok lettünk így hárman, és ezután már így jártunk Jimin után, hogy megleckéztessük. Soha nem bántottam fizikálisan, viszont kár lett volna tagadnom, hogy mennyire élveztem az elején, hogy a másik kettő viszont nem retten vissza a veréstől és helyben hagyják Őt. Aztán már nem volt olyan élvezetes egyikünknek sem, de mivel Jimin úgy tűnt teljesen "behódolt" az akaratunknak, így tovább ment minden. Mint egy kellemetlen szokás, amiről nehéz leállni, és már szinte észre sem veszed, hogy csinálod. 

Aztán TaeTae bejelentette, hogy bemutatná a barátját nekünk. Annyit áradozott nekem "Minnieről", hogy egy cseppet sem bántam, hogy akkor lemondták az edzésem és maradhatok a vacsorára. De mikor megláttam Őt, tagadhatatlanul ledöbbentem. Aztán ezt az érzést csak fokozta, amikor úgy tett, mintha nem ismerne, ezzel megmentve engem a lebukástól, amit finoman szólva sem tudtam hova tenni. Amikor pedig megtudtam, hogy meleg, úgy éreztem hogy az elmúlt négy évemet csuklóból kivágta az ablakon és mindent a feje tetejére állított körülöttem egy pillantás alatt. 

Másnap Taehyungtól megtudtam, mikor óvatosan puhatoloztam, hogy Jimin a gimi első éve óta tudja, hogy meleg. Részleteket ő sem tudott, csak hogy Jimin még a nyári szünet alatt megbizonyosodott erről, hogy a középsulit úgy tudja elkezdeni, hogy tudja ki is Ő. Nekem ez éppen elég volt, mert számomra pontosan össszeállt az eddig hiányos kép, és fájdalmas volt a felismerés, hogy az akkori barátnőm hazudott és Jimin nem hosszú távra tervezett vele, csupán egy éjszaka volt neki, hogy rendbe tehesse az érzéseit. Arról nem is beszélve, hogy most már abban is kételkedtem, hogy egyáltalán tudott arról, hogy Byul akkor nem volt szingli. 

Ezután bár még kicsit haragudtam, de tényleg komoly volt a szándékom, hogy adjak egy esélyt, hogy rendbe tegyük a dolgainkat és esetleg barátok legyünk, ahogyan azt az öcsém is tervezte. Jimin azonban olyan látványosan menekült előlem, mintha legalább leprás lennék. Ha nem volt muszáj nem válaszolt a kérdéseimre, és úgy elszelelt melőlem az első adandó alkalommal, hogy mire kettőt pislogtam már csak a hűlt helyét láttam. Láttam, hogy szó szerint reszket, nekem pedig ekkor támadt fel először igazán a lelkiismeretem, hogy valamit nagyon elcsesztem. Azon gondolkoztam, hogy hogyan nem vettem észre eddig, hogy ennyire retteg tőlem, amikor szinte az arcára van írva. Vagy én ezt láttam behódolás címszó alatt?