Real me /Jikook ff./

28. Rész

Jimin szemszöge.

- Hogy mi? - nyögöm ki elveszetten, mert egyszerűen most képtelen vagyok megfogalmazni azt a rengeteg kérdést, ami a fejemben tombol. Ez viszont azt hiszem elég jól összefoglalja őket. Döbbent vagyok még mindig a puszta érkezésétől is, most pedig már zavart és hitetlen is vagyok ez mellé, átható tekintete, mely a reakciómat várja, pedig egyáltalán nem segít. Azt mondja szeret? Jungkook szerelmes lenne belém? Hogyan és mikor történt ez?

Legnagyobb meglepetésemre Jungkook nem haragszik meg a reakciómon, sőt kis vigyora arról árulkodik, hogy baromi szórakoztatja, amit produkálok.

- Melyiken akadtál fel inkább? - kérdezi, míg hátra dől, de kezeit egy pillanatra sem veszi el a csípőm két oldaláról, helyette gyengéden cirógatja a hüvelykujjaival érzékeny bőrömet. Én is hátrébb hajolok, hogy jobban láthassam helyes arcát, miközben a kérdésén törőm a buksit. Hogy őszinte legyek igazából mindegyik meglepett. Mármint számítottam rá, hogy egyszer megtörténik a szex köztünk, sőt ha rajtam múlott volna, már rég meg lettünk volna, de azért ez elég hirtelen így a semmiből. Na meg, hogy szerelmes belém? Sosem utalt rá...Persze voltak közös programjaink, tagadhatatlanul kedveltük egymást és megállíthatatlanul vonzódtunk a másikhoz, de szerelem? És én szeretném Őt? A gyönyörű szemeibe nézek, melyek olyan szeretetteljesen csillognak rám, majd tekintetem tovább síklik az arca minden lélegzetelállító pontján, amiket annyira szeretek megcsodálni, amikor éppen nem figyel rám, vagy ha alszik. Aztán kívánatos, hosszú nyakát nézem, majd izmos, tónusos mellkasát, mely eltűnik a habtengerben. Eszembe jut minden minden kedves emlékem vele, és minden túlfűtőtt éjszaka is, amit együtt töltöttünk. És rá kell jönnöm, hogy minden rossz ellenére, soha nem voltam még olyan boldog és egész, mint vele.

Az arcomra indokolatlannak tűnő, lusta kis mosoly húzodik. Már tudom, hogy mit érzek és ez eszméletlenül boldoggá tesz. 

- Mindegyiken. - bököm végül ki, végtelennek tűnő idő után, de Jungkook arca nem tükröz türelmetlenséget, így tudom, hogy csak a fejemben tűnt soknak a csend. Jobb mancsát elemeli a csípőmről és óvatosan a pofimra helyezi, mely szinte elveszik hatalmas tenyerében. Érintése perzsel, én mégis úgy bújok bele, mintha az életem függne tőle. Észbontóan nagy megnyugvás, hogy tudom mit érzek. Hogy tudom Ő mit érez. Mintha csak egy láthatatlan falat döntött volna le a vallomásával, ami nem is tudtam, hogy közöttünk áll.

- Akkor megismétlem. - suttogja izgatottan, majd reakciómat meg sem várva közelebb hajol hozzám. Ajkaink szinte összeérnek, így szavait a számra mormolja el, míg feneketlen szemei egy pillanatig sem eresztenek. Hogy nem vettem észre eddig, hogy odáig vagyok érte? - Szeretlek téged, Jimin. És azt akarom, hogy ma végre az enyém legyél. Mint a szerelmem.

Szinte éppen csak befejezi a vallomása ismétlését, én máris az ajkaira tapadok. Hevesen falom a száját, majd közel is vonom magamhoz ismét. Ahogy meztelen mellkasa az enyémnek csapódik, a csípőm automatikusan indul meg újra, hogy a fenekem a már igencsak menetre kész farkához dörgölőzhessen. Jungkooknak sem kell könyörögni a folytatáshoz, azonnal felveszi a gyors tempóm, és bár egy pillanatra úgy érezhetem én irányítok, Ő ezt hamar megmásítja és minden téren leigáz engem. A kontrol visszapottyan a kezébe, én pedig élvezkedve hagyom, hogy ez megtörténjen.

Jungkook a fenekemre markol és felemel, majd a csókunkat meg nem szakítva kiszáll a kádból. Elválok tőle és a nyakára tapadok át, hogy legalább az esélyt megadjam neki, hogy láthassa az útat. Jól ki is használja, mert nem sokkal később már a paplanom simul a hátamhoz, míg Jungkook széthúzza a lábaimat a térdeimnél fogva, miközben felettem térdel. Annyira tekintélyt parancsoló az egész kiállása, hogy nehéz megállnom, hogy ne nyögjek fel csupán a látványától. Éhes szemei pajkosan méregetnek, izmai feszülnek a pozíciónak hála, míg testén versenyt fut még egy-két megmaradt vízcsepp. Lélegzetelállítóan fest, ezt pedig csak tetézi amikor jobb kezével végig szánt éjfekete tincsei közt, hogy hátratűrje a haját, mely most rakoncátlanul öleli körül az arcát.