Real me /Jikook ff./

26. Rész

Jungkook szemszöge. 

Így, hogy itt állok apám háza előtt, úgy megbánom a döntésem, hogy belementem ebbe az egész vacsorás és újrakezdős mizériába, mint még soha semmit korábban. Talán ennél jobban csak a Jimin felé tanusított évekig tartó seggfejségem, ami jobban megvisel, de azért ez sem semmiség. Egészen reggelig igyekeztem nagyjából tudomást sem venni a tényről, hogy most ide kell jönnöm, de aztán ahogy teltek a percek, majd az órák és egyre csak közeledett az indulásunk időpontja, én azzal arányosan lettem egyre feszültebb és elviselhetetlenebb. Éreztem magamban a folyamatosan gyűlő idegességet, amit képtelen voltam csillaptani, mert annyi kérdés és érzelem tombolt bennem, amiket nem tudtam kezelni vagy elnyomni. Mit várhatok vajon tőle? Milyen lesz a nője, akit beakar nekem mutatni? Egyáltalán mit fog szólni ahhoz, hogy biszex vagyok, és Jimin a párom elkísér ma? Ugyanis egyikről sem tudnak. 

Ez miatt is fojtogatott a bűntudat, ami szintén csak növelte aggodalmas állapotom; Jimin ugyanis érdeklődő volt a családom elrejtettebb fele iránt is én viszont az ég egy adta világon semmit nem árultam el neki. Foghatnám arra, hogy nem volt időm vagy kedvem, de az igazság az, hogy baromira féltem. Féltem, hogy ha megtudja apám milyen elcsúszott, vagy hogy nem tudnak róla, vagy a nemi identitásomról, akkor egyszerűen magamra hagy ebben a feladatban, amit képtelen lennék egyedül végig csinálni, na meg talán a kapcsolatunknak is búcsút inthetnék, ami éppen csak elkezdődött. 

Ennek ellenére mégis Jiminen csattan a kicsúcsosódott idegességem, de legnagyobb szerencsémre, nem lökött el magától, hanem támogatott, mégha minden ellene is szólt is. Kívánhatnék nála jobbat magam mellé? 

Efféle gondoltaimból Jimin édes, halk hangja húz vissza, mint egy mentőőv, amit a fulldoklónak dobnak;

- Nem szeretnél bemenni? - érdeklődik kedvesen, mire elszakítom a tekintetem az egészen kedves külsejű kis háztól, melyben a gyerekkorom egy részét töltöttem, hogy átemelhessem csodás kis páromra, aki aggódva pislog fel rám. Azon gondolkozom, hogy hazudnom kellene neki, hogy megnyugtassam, de aztán eszembe jut, hogy ha ilyen kérdést tett fel, akkor nyilvánvalóan az arcomra van írva, hogy mennyire nem akarom ezt az egészet. Talán ideje Jimint kicsit beavatni, hogy ne bent dobja el a haját, már ha apám egyáltalán beenged miután megtudja, hogy a pasimmal érkeztem. 

- Nem igazán. - válaszolok végül tömören, majd egy nagy sóhaj után folytatom, hogy ne törhessen meg az elhatározásom, amit végre valahára meghoztam. - Figyelj Jimin, az apámmal finoman szólva sincs jó viszonyom, ezt gondolom te is észreveszetted. 

Kérdőn nézek rá, Ő pedig szerényen bólint, mintha sértő lenne ez rám nézve, pedig koránt sincs erről szó. 

- Nem nagyon meséltél róla semmit.

- Mert nincs igazán mit. - húzom el a számat kellettlenül, ahogy felgyűlnek bennem a "kellemes" emlékeim. Soha többé egyet sem akarok átélni, így meg is rázom a fejem és sietősen folytatom. - Kérlek, ígérd meg, hogy nem hagysz itt bármi is hangzik el bent! - nézek rá esdeklően, míg úgy szorítom az enyéimmel összefonódott ujjait, mintha az életem múlna rajta. Jimin egy pillanatra döbbenten néz, de aztán olyan kedves kis mosoly költözik az arcára, ami úgy ragyogja be az estét, mint egy fénysugár. 

- Ígérem, Kook! - mondja, majd közelebb lép hozzám, és szabad bal kezét felsimítja a mellkasomon, érintése nyomán pedig úgy érzem felperzselődik a bőröm, annyira csodás érzés. - Bármi is fog történni, én itt leszek neked. Oké? 

- Oké. - egyezek bele én is kis mosolyt eresztve, majd lehajolva lassú, érzelmes csókba invitálom Őt, amit készségesen viszonoz. Miután befejezzük, egy nagy sóhajt hallatok, majd belépek a kiskapun, hogy megtegyem azt a pár métert egészen a bejáratig. Csengetek, és nem is kell sokáig várnunk, hogy az ajtó feltáruljon és megpillantsuk egy középkorúnak tűnő nőt, aki nagyjából szöges ellentéte anyámnak; apa új párja ugyanis rövid, szőke hajjal rendelkezik, szemben anya fekete, hosszú tincseivel és öltözködése is inkább sportosabb, mintsem elegáns, mint a női ősőmé. Jeah világoskék farmert visel és fehér inget, szolid kiegészítőkkel. Arcán kicsit erősebbnek hat a smink, hála vörös rúzsának, de ez sem von le abból, hogy milyen kedves arccal üdvözöl minket.