Real me /Jikook ff./

2. Rész

Végül egész hétvégén nem mozdultam ki az albérletből a kötelező szombati bevásárlásomon kívül, amit olyan septében csináltam meg, hogy azt bárki megirigyelné. Eszelős paranoia fogott el, hogy Jungkook esetleg levadászik valahonnan, amiért belerondítottam a családi életébe is, és amiért elszaladtam előle, így úgy találtam a legjobbnak, ha elzárom magam a világ elől.
Hétfőn szintén a "meghúzom magam" taktika mellett döntöttem, mivel erősen aggódtam az miatt, hogy ha elver, akkor foltos arcal kell Taehyung és a szülei elé állnom, amit nagyon nem szerettem volna. Örültem, hogy közöttük normális tinédzser lehetek és nagyon szerettem volna ha az összképet nem rombolja le a tény, hogy egyébként szerencsétlen egy életem van az idősebbik fiúk miatt a suliban.
Az első nap egyébként eléggé lazán telt, bár egyszer-kétszer szembe találtam magam Jungkookkal, aki mindig azonnal megindult felém, de én ahogy ezt észleltem gyorsan sarkon is fordultam, és eliszkoltam az ellentétes irányba, esélyt sem adva neki, hogy a közelembe kerülhessen. Ez bizonyára csak olaj volt a tűzre, de igyekeztem ezt a rossz gondolatot kizárni a fejemből és a nemes célra fókuszálni, gondolván, ráérek szerdától aggódni azon, hogy ezért milyen isteneset fogok kapni.
Kedden aztán új szintre emelte ezt, és már a termünkbe is eljött értem. Ezt onnan tudtam, hogy hallottam, ahogy a teremajtóban állva irántam érdeklődött, mire egy lány készségesen rám mutatott, miközben megosztotta Jungkookkal, hogy ott vagyok, ahol mindig is szoktam üllni. Meg is indult felém, mialatt én behunyt szemekkel, összehúzva magam, elmormoltam vagy száz imát, hogy ne nyírjon ki itt mindenki előtt, de szerencsémre éppen betoppant a matek tanárom, aki azonnal kitessékelte az 'idegent' a teremből. Ebből okulva ezután minden óra végén azonnal felpattantam és a tanári melletti mosdóba rohantam, ahova érthető okok miatt nem sok diák járt. Majd mikor becsöngettek, vártam még egy-két percet, hogy biztos legyek benne, hogy szabad a pálya és újabb sprinttel már az aktuális termem felé is siettem. És bár nagyjából délre már majdnem meghaltam a sok futkozás miatt, nap végén, mikor becsuktam magam mögött az albérletem ajtaját -ép arcberendezéssel- egy nagy mosoly terült el az arcomon, ahogy kiengedtem egy sóhajt és a falapnak dőltem.

Miután összepakoltam és elmajszoltam egy kis müzlit késői, minimál ebéd gyanánt - mivel Taehyunggal közös filmezést és korlátlan nasizást terveztünk - már útra is keltem, hogy mielőbb nála lehessek. Ez a gondolat pedig annyira felvillanyozott, hogy egészen a bejáratig eszemben sem jutott, hogy technikailag megeshet, hogy Tae helyett Jungkook nyit majd nekem ajtót, ezzel önként sétálva az oroszlán barlangjába. Ettől a gondolattól azonnal reszketni kezdtem, de amikor félszeg kopogásom után a barátom kócos buksija és szürke melegítőszettbe öltöztetett valója jelent meg, azonnal elpárolgott a félelmem és örömmel vetettem magam a nyakába.

- Egyedül? - érdeklődtem óvatosan, miközben félre raktam a cipőmet és követtem Taehyungot, aki a jobbra lévő lépcső felé igyekezett, hogy az emeletre mehessünk.

- Anyáék csak reggel jönnek meg, mert melóznak, csak Kook van itthon, de itt van nála valami hülye bige, úgyhogy szerintem reggelig ki sem dugja a seggét a szobájából.

Hangosan hümmögök csak, hogy tudtára adjam felfogtam a válaszát, miközben utána lépkedek. Tulajdonképpen nyertem is, meg nem is. Mert bár itthon van, ha igaz amit Tae mondott, valószínűleg nem kell majd látnom reggelig. Akkor meg majd maximum valamilyen indokkal jó korán felkelek, hogy eltudjak előbb menni, mint Ő, így nem állhat fent a veszélye, hogy együtt induljunk el és esetleg az iskoláig verjen. Ez a terv végül is elég műkődöképesnek tűnik.
Taehyung megmutatta, hogy jobb oldalt az első ajtó az övé, az után lévő Jungkooké, még a bal oldalon szemben az első ajtó a fürdő, a hátsó meg általuk csak "mindenesnek" hívott szoba volt. Ahogy bemegyünk és ledobálom a hozott cuccaim az ágy mellé, örömmel állapítottam meg, hogy Jungkook szobájából halk zene szűrődik ki. Ez okot adott a reménykedésre, hogy nem hallja a mozgolódásunkat sem, és biztosan nem eszi ki a kíváncsiság a rejtekhelyéről. A legjobb barátom is észrevette, hogy fülelek a szomszédból érkező ütemekre, viszont Ő jókedvűen kuncog ugyanezen.