Real me /Jikook ff./

25. Rész

Jimin szemszöge. 

- Szeretnék bejelenteni valamit. - kezd bele Jungkook komoly hangon, de apró, kedves mosolya az arcán mégis sugalja, hogy nem egy halálhírről van szó. Ennek ellenére én idegesen rágom a szám szélét, és egy pillantást sem vetek a szülők felé; csak Kookot nézem, mintha én is a nagy bejelentést várnám és nem tudnám mit is akar elárulni nekik. 

- Miről van szó, Kicsim? - kérdezi az édesanyja kicsit aggodalmas hangon. - Valami baj történt?

- Egyáltalán nem. - szól közbe Taehyung, amire a bátyja még szélesebben kezd vigyorogni.

- A helyzet az, hogy Jimin és én együtt vagyunk. - mondja végig feléjük nézve, de ahogy a végére ér felém fordítja a fejét. Továbbra is úgy mosolyog rám, mint egy édes kisfiú, amitől a szívem majd' elolvad a kényes helyzet ellenére is. Ezt már csak tetőzi, amikor felém hajol és egy puszit nyom a homlokomra.

- Komolyan? - szólal fel az anyukájuk ismét, egyértelműen meglepetten csendülve. Éppen rávenném magam, hogy legalább egy pillantást vessek feléjük, hogy lássam a reakciójukat, meg hogy egy béna integetéssel egybekötőtt mosolygást intézzek feléjük, amikor hirtelen két kar fonódik a nyakam köré és egy finom női parfümöt árasztó test magához ölel. - Jézusom, el sem hiszem, hogy még inkább családtag lettél! - zsibonglya a fülem mellett izgatottan Mrs. Kim, majd ahogy kicsit eltol magától, már én sem tudom megállni, hogy legalább szerényen el ne mosolyodjak. Kapok tőle is egy puszit a homlokomra, majd tesz egy lépést Jungkook felé, hogy Őt is megölelgesse. - Olyan büszke vagyok ráááád! - mormolja a fia tincsei közé fojtott hangon, aki csak kacagva simogatja a nő Őt ölelő karjait.

- Remek választás, Kook. - kacsint az édesapjuk is a már itt is hivatalos páromra, aki csak egy elmormolt " Tudom" mellett sejtelmesen rámvigyorog. Azonnal a fülemig pirulok, amire csak tetéz TaeTae, aki belekezd az izgatott mesélésbe.

- El sem hiszitek, hogy milyen édesen jöttek össze! - néz összeesküvően a szülei felé, amikor már az anyukájuk is visszahuppan eredeti helyére. Kook közben közelebb csúszan hozzám a székével, majd átveti a közelebb eső kezét a vállamnál, hogy így magához ölelhessen. Felpillantok rá, Ő pedig rám mosolyog azon a szeretteljesen módon, ahogy még előtte soha senki nem tette velem; nekem pedig ez több, mint elég, hogy engedve a szívemnek, én is viszonozzam ezt felé.

- Mindenre kíváncsiak vagyunk! - csapja össze a tenyereit az egyetlen nő a társaságunkban, aminek hangjára megszakítjuk mi is az érzelmes szemezést, ami köztünk zajlik.

- Én szívesen elmesélem! - dobja fel azonnal a kezét Tae, amire a bátyjával nevetni kezdünk. A barátom felénk pillant, amolyan engedélykérően, Kook pedig a szabad kezével int, hogy lásson csak hozzá, mi átadjuk a terepet neki, így Ő nagy vigyorral rögvest bele is kezd. Nem is bánom, hogy nem nekem kell beszélnem, mert szerintem egy épkézláb mondatot nem tudnék most összehozni. Mérhetetlen a boldogságom is, hogy ilyen jól fogadtak, plusz az sem utolsó szempont, hogy ennek ellenére még mindig nagyon zavarban vagyok. Azt sem tudom hogyan kellene viselkednem előttük, mert még soha nem volt kapcsolatom, így ideges vagyok, nehogy valami illetlenséget csináljak vagy bármi hasonló. El is gondolom, hogy később mindenképpen beszélek erről Jungkookal, Ő mégiscsak több tapasztalattal rendelkezik, mint én. 

Gondolataimból éppen annak tárgya, Jungkook ránt ki, ahogy közel húzza magához a buksimat, és hozzá simul a sajátjával. Annyira elveszi ez az édes gesztus az eszemet, hogy nem is agyalva azon mit szólnak hozzá a többiek, felé fordulok, aminek hatására Ő is így tesz. Még mindig kedvesen mosolyogva néz rám, én pedig ugyanígy rá, miközben a szívem eszeveszett tempót diktál a mellkasomban pusztán a látványától. Közel hajolok, és egy puszit nyomok a szájára, ezzel beváltva elképzelt vágyaim, ami látszólag nagyon meglepi, de a vigyorából és jókedvéből egy cseppet sem von le.