𝐍𝐄𝐌 𝐕𝐀𝐆𝐘𝐎𝐊 𝐀 𝐃𝐀𝐃𝐃𝐘𝐃.↣kookmin ✓

•20•

jeongguk pov:

kínzó fejfájásra ébredtem. úgy éreztem, hogy ha csak egy kicsit is megmozdítom magam, felrobban, éppen ezért feküdtem továbbra is ugyanabban a pózban, várva, hogy valamelyest alábbhagyjon a kín.

nagy levegőt vettem, mire az orromba eper, és narancs aromájának keveréke szállt. életemben nem éreztem még ilyen finom illatot.

— nem tudom yoongi! igen, még mindig itt van. alszik, miért? nem, nem jöhetsz át! mit gondolna, ha meglátna téged is? így is ki fog akadni, még akkor is, ha nem emlékszik rá, mit csinált este. — sóhajtotta egy magas, mégis férfias hang, aki nem tae volt.

— már csináltam neki. azt hittem, eddigre felkel, de úgy tűnik, szeret aludni. — kuncogott fel az ismeretlen, mire a szívem hirtelen hevesen kezdett el verni, hiába parancsoltam rá, hogy nyugodjon meg.

hazudnék, ha azt mondanám, nem emlékszem semmire. sajnos – vagy nem, ez helyzettől függ – én tipikusan olyan ember vagyok, aki mindegy, mennyit iszik, minden megmarad, amit részegen csinált. így jöttem rá, hogy a fiú, aki beszélt, az jimin.

mocorogni kezdtem, mintha csak most kezdtem volna ébredezni. hallottam, ahogy gyorsan elköszön a barátjától, majd lerakja a telefont. mondjuk ráért volna, ugyanis amint megpróbáltam kinyitni a szemeimet, megvakultam az erős fénytől, így vissza kellett csuknom. csak a harmadik próbálkozásra sikerült megszoknom a világosságot, ami beáradt a kis szobába.

— jungkook? — kérdezte félénken, mire felé kaptam a fejem, de sajnos túl gyorsan, amitől ismét belenyilallt a fájdalom. ám ennek ellenére is meg tudtam figyelni őt. alacsony, vékony testalkat, szép arc, szőke haj, nagy bambi szemek, és telt száj.

amiket az éjjel én csókoltam.

— ...minden rendben? figyelsz? — hajolt közelebb, mire reflexszerűen hátrébb húzódtam. sóhajtva fordult el tőlem, majd az ajtó felé indult. — hozok neked vizet, és gyógyszert. — motyogta, mielőtt elhagyta volna a szobát. nem tudtam nem megnézni hátulról. azt hiszem, soha életemben nem láttam még olyan kerek feneket, mint akkor.

ülésbe tornáztam magam, és körbenéztem a szobában, ahol voltam. azt hittem, hogy minden rózsaszín lesz, tele barbiek-kal, meg minden, de ehelyett sima, fehér falak köszöntek rám, egy üres íróasztallal, s egy fekete szekrénnyel. egyszerű volt, és fiús.

— itt is vagyok. — nyílt ki az ajtó, s belépett rajta jimin, nyomában egy fekete kis gombóccal, kinek zöld szemei gonoszan villogtak, ahogy rám nézett. esküszöm, egy pillanatra megijedtem a macskától, aki amúgy a két markomban elfért volna. — jihoon, menj ki! — szólt rá, mire az állat egy utolsó "kedves" pillantás után kisomfordált a hálóból.

jimin némán ült le az ágy szélére, majd átnyújtotta nekem a nála lévő poharat, s gyógyszert, amit egyből bevettem.

— ennyire bízol bennem? mivan, ha mondjuk kábítószert hoztam volna? — vonta fel a szemöldökét egy apró mosoly kíséretében. ajkamba harapva néztem hibátlan arcát, melyet ez a kis vigyor még gyönyörűbbé tett.

"a francba jungkook, állj le! hiszen neked ott van taehyung!" gondoltam magamban.

s itt csapott arcon a felismerés, hogy mit is tettem valójában, és hogy hol is vagyok. kinek az ágyában, kinek a házában. kinek az illatát szívom be, és kitől verdes ilyen ritmustalanul a szívem.

— komolyan gondoltad ezt? — kiabáltam rá, mire ő meglepetten hőkölt hátrébb.

— m-mármint mit? — dadogta kissé ijedten.

— kihasználtad, hogy részeg vagyok! idehoztál magadhoz! pedig én taehyung-ot szeretem! — csaptam rá a combomra. jimin nyugodtan válaszolt.

— csupán nem akartam, hogy az utcán aludj, ahol kirabolhatnak, és-

— mert itt mennyivel jobb? egy idegen fiú házában, akinek valami idióta fétise, hogy valaki kiélje rajta a beteg vágyait! ki tudja, mit tettél velem, amíg aludtam!— láttam rajta, hogy nagyon megbántottam, de nem érdekelt. ha nem jött volna értem, nem csaltam volna meg tae-t. igen, az ő hibája...nem én tehetek róla...részeg voltam. igen. és nem is akartam azt a csókot.

— én csak-

— nem! kibaszottul nem érdekel a magyarázkodásod! leszarom, hogy mit akarsz mondani, hazamegyek. — álltam fel. akkor vettem észre, hogy egy másik boxer volt rajtam, és semmi más. — szóval le is vetkőztettél, hm? szép kis ribanc vagy te, mondhatom.

— megfürdettelek, mert bűzlöttél az alkoholtól, és lehánytad magad! — emelte fel a hangját, mire nekem elborult az agyam. egy pillanat alatt rántottam fel őt az ágyról, és a falhoz löktem, ám amíg tae ijedt tekintettel nézett rám ilyenkor, addig ő csillogó szemekkel.

— megcsaltam a páromat miattad. — szorítottam rá a nyakára.

— nem az én hibám, hogy valami jobbat akartál. — vont vállat, ezzel elérve, hogy még erősebben fogjam őt.

— ugyan miben lennél te jobb? — hajoltam közelebb. — taehyung-t szeretem, te pedig hagytad, hogy megcsaljam.

— s-sajnálom. — suttogta. láttam rajta, hogy nem kap rendesen levegőt, de eddig semmilyen ellenkezést nem mutatott, így nem álltam le. élveztem, hogy ilyen lehetek valakivel.

— nem értettem jól. elismételnéd? — ösztönösen hozzásimultam ágyékához, mire ő felnyögött. éreztem, ahogy a farkam rándul egyet a hangjára, s a vérem dél felé kezd el folyni. a szürke köd miatt azonban nem igazán érdekelt. csak az, hogy jimin végre nem hisztizett úgy, mint taehyung.

— ne haragudj. — motyogta.

— ne haragudj...

— a-apuci?

fogalmam sincs miért kényszerítettem rá, hogy kimondja, vagy hogy miért tettem amit tettem. mindenesetre elkövettem egy hatalmas hibát.

ismét megcsókoltam őt.

ám ami annál is rosszabb volt, hogy ezután felöltöztem, és nem törődve semmivel elmentem.

hehehe, itt az új rész, remélem tetszik😀🤭