𝐍𝐄𝐌 𝐕𝐀𝐆𝐘𝐎𝐊 𝐀 𝐃𝐀𝐃𝐃𝐘𝐃.↣kookmin ✓

•57•

- köszönöm, hogy hazáig kísértél, ggukkie. - motyogta jimin lehajtott fejjel, miközben jihoon-t próbálta megfékezni, aki ki akart szabadulni a kezei közül.

- semmiség. - mosolygott a magasabbik. jimin azt hitte, hogy elmegy, ám ő egy tapodtat sem mozdult.

- khm..nem indulsz? sötétedik, és-

- komolyan azt hiszed, hogy egyedül hagynálak? - szakította félbe, azzal kikerülve a döbbent fiút besétált a lakásba. - mit vacsizzunk? várj, lehet nincs is semmi, amiből kaját csinálhatnék. rendeljünk pizzát, mit szólsz? - kérdezte, miközben a hálószobában lerakta a sporttáskáját, amiben ott hevertek a ruhái, valamint jimin bőröndjét, amit mindenáron ő akart cipelni.

- é-én...te most...itt alszol? - dadogta min zavartan, miközben beljebb tántorgott.

- mhm. talán baj? - kérdezte felvont szemöldökkel.

- n-nem, dehogyis, én csak a-azt hittem, hogy most hazamész, és...

- és elfelejtelek, vagy mi? - kuncogott, ám mikor látta, hogy jimin nem nevet, abbahagyta. sóhajtva a fiúhoz sétált, és megsimította az arcát. - nem tennék ilyet, chim. veled maradok, ahogy mondtam, még a kórházban. emlékszel, ugye?

csupán egy bólintást kapott válaszul.

- szeretnék vigyázni rád, na meg melletted lenni. túlságosan jó veled. - mosolyodott el édesen, kivillantva fogait.

- szerintem is jó...veled. - suttogta jimin, miközben belebújt a másik fiú érintésébe.

így történt, hogy hajnali háromkor ő és jungkook hawaii-s pizzát ettek, miközben a tv-ben egy ősrégi vígjátékot néztek. az idősebb kimerülten dőlt neki jeongguk mellkasának, aki ezt megmosolyogva karolta át.

- cuki vagy, min. - adott egy puszit az orrára, mire ő a döbbenettől elnyitotta ajkait, miközben arca lassanként piros színt öltött fel. jungkook kuncogva húzta közelebb magához.

minden annyira rendben volt...mint a vihar előtti csend. ez az éjszaka talán az volt. de még mielőtt kiderülne, mi lesz velük, lessük meg, hogy mi történik a fekete hajú fiúval, min yoongi-val.

eheheh ez a mai nap tökéletes zárása. aludjatok jól!!!💛

(kommentbe egy F-t, a verseimért, a novelláimért, a vázlataimért, amik mind benne voltak a telómban :c)