𝐍𝐄𝐌 𝐕𝐀𝐆𝐘𝐎𝐊 𝐀 𝐃𝐀𝐃𝐃𝐘𝐃.↣kookmin ✓

•46•

jeongguk pov.:

hangos dörömbölésre ébredtem az éjszaka közepén. nyammogva ültem fel az ágyban, miközben a mellettem alvó fiúra néztem. emlékszem, hogy máskor, amikor rápillantottam ilyenkor, mindig volt bennem valami, de most...semmi. csak dühöt érzek, amiért felkeltettek.

lassan cammogtam ki az előszobába, miközben beletúrtam kócos hajamba, és egy kicsit megtéptem, hogy ne úgy álljon, mint a szénakazal.

— ember, éjjel van, mit a- — kezdtem, miközben kitártam az ajtót, ám befejezni már nem tudtam, ugyanis egy erős ütést kaptam az arcomba.

— kurvára leszarom, te seggfej! — hallottam meg yoongi hangját. eddig egyszer láttam őt, és akkor is bemosott, másodjára is ezt teszi?!

— mi a fasz? mit keresel itt? egyáltalán honnan tudod, hol lakom? jimin adta meg a címemet? — kaptam a felszakadt szemöldökömhöz.

— nem te kibaszott szarzsák, nem ő volt! jimin napok óta nem reagál semmire! hiába kopogok, hiába hívom, hiába írok neki, leszarja! és mindez a te hibád! — hadarta dühösen, majd lendítette a karját, csakhogy már én sem hagytam magam, és lefogtam, mielőtt újra támadhatott volna.

— sajnálom, oké? nem tudtam, hogy jimin ennyire a szívére veszi majd. — motyogtam, és lehajtottam a fejem.

— dugd fel magadnak a sajnálatodat! mivan, ha megint hülyeséget csinál? ha valami baja lesz, esküszöm, hogy nem éled túl!

már éppen kérdeztem volna, hogy miről beszél, amikor a szemem sarkából észrevettem tae-t, aki alig kinyitott pilláival hunyorogva nézett ránk.

— mi ez a zaj, kookie? és yoongi? te mit keresel itt? — lepődött meg.

— ismered? — vontam fel a szemöldököm. totálisan elveszítettem a fonalat.

— nem, dehogyis. hallottam, ahogy a nevét mondod. — habozott a válasszal.

— pech, taehyung, hogy egyszer sem hívott a nevemen! és ne is próbáld letagadni a dolgokat, mert nem engedem! ha kell, mindent megmutatok jeongguk-nak! — fordult felé az alacsony fiú.

— mi? ti mégis miről beszéltek?

— semmiről. — vágta rá taehyung, de yoongi dühös tekintetét látva inkább lehajtott fejjel mezítelen lábfejét kezdte el mustrálni.

— taehyung és én kavartunk. és ő dobott engem, mert visszajött hozzád, de nehogy azt hidd, hogy azért, mert szeret. nem. csak nem bírta elfogadni, hogy jimin-nel akarsz lenni. — magyarázta.

— ez hülyeség! tae, mondd meg neki, hogy ne hazudjon. — néztem a barátom felé, ám ő még mindig nem emelte fel a kobakját, sőt, most még a nyakát is behúzta. döbbenten léptem egyet hátrébb. sok ez így hirtelen.

— igazam van. és be is bizonyíthatom. — mondta yoongi, azzal előkapta a telefonját, és megmutatta a taehyung és közte zajlott beszélgetést.

— tae...miért? — suttogtam könnyes szemekkel. a szívem ismét ezer darabra tört. azt hittem, hogy szeret, de kiderül, hogy csak nem akarja, hogy jimin mellett legyek. és ezzel tönkretette a kapcsolatomat vele...

— ne haragudj, kook, de ő nem neked való.

— mégis ki a franc vagy te, hogy eldöntöd, ki való nekem? — keltem ki magamból.

— valaki, aki ismer téged, és tudja, hogy mire van szükséged! jimin egy...ő nem a megfelelő ember! — válaszolta kiabálva.

— ne. avatkozz. bele. az. életembe! kurvára elhagytál, aztán tönkretetted az épülő kapcsolatomat! szemét vagy, kim taehyung! soha többet nem akarlak látni! — a végén a szemébe néztem, ezzel nyomatékosítva akaratomat.

taehyung megsemmisülten állt, könnyei lassan folytak le hibátlan arcán. yoongi-ra néztem, aki szenvedve figyelte, ahogy a fiú lassan eltotyog a szobába, gondolom felöltözni, hogy elmenjen.

— elmegyek hozzá. — jelentettem ki pár perc csönd után. yoongi bólintott volna, ám megszólalt a telefonja. értetlenül vonult félre, hogy ne hallhassam a beszélgetést, de a folyamatosan sápadó arcáról, és abból, hogy megremegtek az ajkai, kitaláltam, hogy szörnyű dologról lehet szó. miután lerakta a telefont, megdörzsölte könnyes szemeit, azzal elém lépett, s így szólt:

— busan-ba kell mennünk. jimin majdnem megölte magát.

igenigen, jól olvastátok...de amúgy a kövi részek majd visszamennek az időben, hogy lássuk jiminie miért is döntött így. ezt csak azért írtam le, hogy ne tűnjön úgy, mintha nem tudnám, hol tart a sztori. direkt ugrálok össze-vissza az időben ;)