𝐍𝐄𝐌 𝐕𝐀𝐆𝐘𝐎𝐊 𝐀 𝐃𝐀𝐃𝐃𝐘𝐃.↣kookmin ✓

•50•

~egy hét múlva~

az esőcseppek halk koppanásokkal érkeztek meg a kórház ablakán, hogy aztán lefolyjanak, egyenesen le, a harmadik emeletről a mélybe. jimin kifejezéstelen tekintettel nézte, ahogyan sok-sok apró vízcsepp öngyilkos lett.

— jó reggelt, mr. park! — mosolygott rá az orvos, aki egykor az édesanyja kezelője volt. a fiú némán meredt rá, várva, hogy elkezdje mondani azt, amiért jött. — még mindig nem szeretné, hogy beengedjük a barátait?

jimin megrázta a fejét. senkit sem akart látni, és nem akarta, hogy így lássák. két, hatalmas fehér bumszlival a karjain, amiktől mozogni sem tud rendesen.

ha valami szörnyű, hát az biztosan az.

folyamatosan viszketnek a sebei, de annyira rátekerték a gézt, hogy esélye sem lenne lekaparni, ezért csak csendben tűri a kellemetlen érzést, miközben azon gondolkodik, mihez kezdjen most.

— rendben. pedig itt vannak kint. ha szeretné, hogy bejöjjenek, csak nyomja meg a nővérhívót. — mint minden nap, ma is elmondta ezt neki, a két fiú kérésére, akik annak ellenére, hogy jimin mennyire rosszul bánt velük, ott ültek a kórterem előtt.

hogy mi is történt, amikor jimin magához tért?

hatalmas nagy csattanás, kiabálások, sírás, és egy csomó kimondott szó, amit azóta már mindenki rettenetesen megbánt. amint tudatosult a fiúban, hogy ő még nagyon is él, sírni kezdett, ám mikor jeongguk óvatosan megfogta a kezét...tombolt. emlékezett rá, hogy a fiú taehyung-ot választotta. aztán persze yoongi is megkapta a magáét.

"miért vannak még mindig itt?" kérdezte magától.

a szokásos vizsgálatok után (amit ki nem állhatott, hiszen ilyenkor az orvos egy spatulával nyúl be a kötések alá, ami eléggé kellemetlen), jimin megpróbált aludni, ám ismét kinyílt az ajtó. oda sem nézett, hiszen nem érdekelte őt a reggeli, amit mindig nagy nehézségek árán tolnak le a torkán.

— ha már itt ülök napok óta, akkor méltóztass rám nézni, jimin. — a már jól ismert, mély hangra a fiú megborzongott, s tátott szájjal az ajtó felé kapta a tekintetét.

"jeongguk."

— nem fogok elmenni. tudom, hogy mekkora szemét vagyok, amiért képes voltam rá, hogy letiltsalak, és visszafogadtam tae-t, de engem már nem érdekel ő. abban a kis időben is, amikor újra együtt voltunk, arra gondoltam, hogy milyen lenne veled ébredni. a te simogatásodra kelni, veled főzőcskézni, filmezni, fürdeni...hazudnék, ha azt mondanám, képes lettem volna szakítani vele, de szerencsére yoongi megadta a kellő bátorítást. — mutatott a szemöldökére, amin egy apró, fehér sebtapasz foglalt helyet. — szóval szakítottam taehyung-gal, most, és mindörökre. rájöttem, hogy engem egyedül egy valaki érdekel. az pedig te vagy.

jimin álla a földet súrolta, ahogy hallgatta a fiút.

— amúgy meg, tudod, mennyire nem fair, hogy kizársz minket? annyira aggódtunk. — ült le az ágyra. az alacsonyabbik nagyot nyelve nézte, ahogy a másik szemei könnyesek lesznek, majd lassan egy kibuggyanó csepp végigfolyik sápadt arcán.

"miattam sír?"

— annyira hülye vagy! hogy csinálhattál ilyet? — suttogta elfúló hangon. — mi lett volna, ha meghalsz? hogy tehetted ezt?

a következő pillanatban jeongguk konkrétan ráfeküdt a döbbent jimin-re.

— soha többet ne merészelj ilyet művelni, érted? — motyogta a fiú nyakába.

— s-sajnálom. — motyogta, miközben lassan átölelte a fiatalabbikat. érezte, ahogyan a könnyei utat törnek maguknak, és ezrével kezdenek el lefolyni arcán, s állán. jungkook óvatosan feltolta magát, hogy letörölhesse a cseppeket. — ne haragudj rám, kérlek! — zárta össze pilláit. szégyellte magát, és nem akarta látni őt.

— nyisd ki a szemeidet, édesem. nem haragszom rád. — simított végig orcáján, mire jimin hangosan zokogásban tört ki. ez a gyengéd érintés az anyjára emlékeztette őt.

az anyjára, aki most odafentről vigyáz rá.

— meghalt. jungkook, meghalt. elveszítettem. — mondta. jeongguk aprót sóhajtva húzta magához a megtört fiút.

— nyugalom, édesem. minden rendben lesz. én itt vagyok. veled maradok, örökre.

de hogy lehetne minden rendben, ha jimin nem tudja feldolgozni az édesanyja elvesztését?

ugh...babák, segítséget szeretnék kérni. vannak twitteren, és instán olyan oldalak, amik először fancam-nak tűnnek, ám utána nagyon brutális, felkavaró képek/videók jönnek. kérlek, jelentsetek egy ilyet. az account neve sugaslitz és szörnyű, hogy mire használja a fiúkat. :((

amúgy ezt kitettem ilyen cuccliba is, csak ki tudja, azt ki olvassa, itt legalább tudom, hogy látjátok.

🐥💛