𝐍𝐄𝐌 𝐕𝐀𝐆𝐘𝐎𝐊 𝐀 𝐃𝐀𝐃𝐃𝐘𝐃.↣kookmin ✓

•64•

— komolyan itt hagytatok? — biggyesztette le alsó ajkát a kócos, magas fiú, mikor hoseok és yoongi beléptek az előbbi lakásába.

— ne haragudj baba, de krízis volt. — mondta a házigazda, miközben leszedte magáról a cipőjét, majd úriember módjára a kissé fázós, fekete hajú fiúról is lesegítette a dzsekijét.

— igen, bocs taetae. tudod, hogy vittünk volna. — puszilta meg az arcát.

— aww, hogy lehettek ilyen cukik? és hogy érdemeltelek ki mindkettőtöket?

bizony, mindenki jól olvasta. hoseok, kinek gyermekkora óta tetszett taehyung, rábeszétle yoongi-t, hogy bocsásson meg neki, még egy hónapja. azóta pedig...hát, igen közel kerültek egymáshoz.

— láttam jimin képét, és megértem, hogy elmentetek, de megijedtem, amikor egyikőtöket sem találtam. — hajtotta le a fejét a – jelenleg – kék hajú fiú.

— ne haragudj, baby. annyira siettünk, hogy elfelejtettünk üzenetet hagyni. — lépett hozzájuk hoseok, majd egy – egy hosszú csókot nyomott mindkettejük ajkára. — de most már itt vagyunk, és én személy szerint mindjárt állva elalszom, úgyhogy azt javaslom, bújjunk ágyba. nem, nem úgy, yoongi. — tette hozzá mosolyogva, látva szerelme arcát.

ezt is szerette ebben a kapcsolatban. amíg taehyung olyan volt néha, mint egy kisbaba, akinek rengeteg szeretetre van szüksége, addig yoongi mocskos fantáziája, és az a cuki morcossága, ami "vele jár", teljesen kompenzálják egymást.

végül mindhárman lefeküdtek – yoongi bánatára nem úgy – majd összebújva, lábaikat összetekerve álomra hajtották fejüket.

velük tényleg minden rendben volt.

kivéve azt az apróságot, hogy yoongi nem mondhatta el jimin-nek, hogy kivel járt....még akkor is, ha ez fájt neki.

/egy kis taegiseok *-*/