𝐍𝐄𝐌 𝐕𝐀𝐆𝐘𝐎𝐊 𝐀 𝐃𝐀𝐃𝐃𝐘𝐃.↣kookmin ✓

•65•

— hogy képzelted ezt? — kérte számon az alacsony, szőke hajú fiút jeongguk. jimin nagyot nyelt. igaz, mindig is erre vágyott. hogy valaki szabályai szerint éljen, valakinek alárendelve, mégis megijedt, mikor reggel arra ébredt, hogy a nyuszifiú kifejezéstelen arccal mered rá, karba tett kézzel.

— é-én-

— azt hittem, hogy bízol bennem! de úgy tűnik, ez nem így van. — sóhajtott fel.

— de én bízom benned!

— akkor miért nem mondtad el, hogy az a fasz...a pszichológusod gyógyszereket ír fel neked?

(gyors szerk. úgy tudom, hogy a pszichológus nem írhat fel komoly gyógyszereket, amiket itt elképzeltem, de nem akarom pszichiáterre átírni, úgyhogy így marad. ne haragudjatok!)

— csak a bolondoknak kell ilyeneket szednie. nem akartam, hogy annak tarts. — suttogta, s lehajtotta a fejét, hogy jeongguk ne láthassa könnyes szemeit. persze a fiatalabbik ezt nem hagyta, leguggolt elé, s gyengéden álla alá nyúlt, majd felfelé billentette ujjait, hogy tekintetük újra találkozhasson.

— soha nem gondolnék rólad ilyesmit, jimin. te vagy a legcsodálatosabb, legerősebb ember, akit ismerek. nem vagy bolond. és nincs szükséged azokra a szarokra sem, érted? — simított végig pufók arcán.

jimin csupán bólintott.

— n-nagyon haragszol r-rám? — motyogta.

— nem, de megijedtem. kérlek, többet ne csinálj ilyet, és ne titkolj el előlem semmit. rendben? — nézett rá jelentőségteljesen.

— igen. — rázta hevesen igenlően a fejét az alacsonyabbik, majd szó szerint ráugrott a másik fiúra. — köszönöm, googie. mindent köszönök.

— ugyan, semmiség minmin. — kuncogott.

— n-nem is tudom, hogy hogyan hálálhatnám meg, amit értem teszel, én–

— ami azt illeti, nekem van egy ötletem. — tolta el magától kissé, ugyanis nagyon kíváncsi volt a reakciójára.

— mi?

— gyere el velem egy randevúra, jimin. — mosolygott rá kedvesen, miközben majd' kicsattant a boldogságtól, ugyanis azt kapta, amit várt: a kis mochi arcán két piros folt jelent meg, míg ő kikerekedett szemekkel nézett rá.

"olyan, mint egy kisbaba." –gondolta.

— r-rendben.

úristen...a telefonom gondolt egyet, és feléledt. azt hittem, hogy meghalok a megkönnyebbüléstől, te jó ég 😭😭😭