Az Álarc Mögött | Befejezett |

1.

A repülő 5-kor szállt le. Amint kiszálltam, megpillantottam az idegesen várakozó családom második felét.
A vér szerinti anyukám Brazíliában lakik. Szokás szerint nála töltöttem a nyár nagy részét, de mivel augusztus 31.-e volt, kénytelen voltam hazajönni. Senki ne értse félre, nagyon szeretek Amerikában élni, ráadásul a család nagy része is itt van.

Apuék 6 éve váltak el, anyu ekkor költözött Brazíliába. Nem sokra rá apa elvette az aranyos és gyönyörű Chloe-t. Vele együtt jött a nálam egy évvel idősebb Nolan is, Chloe fia. Az elején mindkettőnknek furcsa volt a helyzet, így teljesen meg tudtuk érteni a másikat. Rájöttünk, hogy rengeteg közös van bennünk, ezek után pedig hamar legjobb barátok lettünk. Nolan a világ legjobb testvére, tudom, hogy benne megbízhatok és mindent elmondhatok neki. Ő pedig, mint felelősségteljes báty, vigyáz rám, nem engedi, hogy bárki piszkáljon.

Mindketten a Norwood Highschool-ba járunk, én 11.-be, ő pedig egyel fölöttem, a végzős osztályba. Velem ellentétben ő viszonylag népszerű, ami nem csoda, ha valaki a kosárcsapat kapitánya. A húgaként eljárok az edzéseire, meccseire, ott vagyok, támogatom, szurkolok neki. A többi lány mindig szúrós szemmel néz, amiért engem kedvelnek a csapattagok. Ez alatt azt értem, hogy szinte testvérükként tekintenek rám, ők a második családom, ezt pedig a legtöbben nehezen dolgozzák fel, de az évek alatt már megszoktam, így nem nagyon foglalkozom velük. Egyetlen lány barátom van, June, aki nem az a fiúzós típus, így soha nem volt rám féltékeny. A duónkból ő a pörgősebb és lelkesebb fél, iskolaidőben együtt lógunk, együtt megyünk órákra. Már viszonylag hozzá van szokva a furcsaságaimhoz, nem érti félre, amiért főleg fiúkkal barátkozom.

Ő is ki akart jönni elém a reptérre, de mivel tisztában van vele, hogy szinte egész nyáron nem voltam itthon, azt beszéltük meg, hogy a ma estét a családommal töltöm, vele pedig holnap találkozunk az iskolában.

Apu, Chloe és Nolan türelmetlenül nézelődtek körbe, engem keresve. Nolan előnyben volt, tekintve hogy egy fejjel a tömeg fölé magaslott. Másodperceken belül ki is szúrt, intett apáéknek és nagy vigyorogva elindultak felém.

-Szia kincsem! - köszönt apu és egy puszit nyomott a fejem búbjára.

-Szia apu! - viszonoztam, majd alaposan megölelgettem.

-Milyen volt a nyaralás Sky?- karolta át a vállamat Chloe is.

-Jól megnőttél hugi! - viccelődött Nolan. - Tisztán elmlékszem, hogy mikor elmentél, 2 centivel kisebb voltál.

-Hagyd már Nolan! - nevettem el magam.

-Nagyon hiányoztatok!

-Remélem is, mert többször nem engedünk el ilyen hosszú időre - fenyegetett apa. -Két egész hónapig az én kis csillagom nélkül - pislogott apu, kezét drámaian a szívére rakva.

-Apu, most úgy csinálsz, mintha nem beszéltünk volna minden második nap! De most már menjünk, mert mindjárt éhen halok - jelentettem ki, véget vetve a bohóckodásnak.

Apa átvette a bőröndömet, Nolan pedig a hátizsákomat, és elindultunk a parkoló felé. Útközben meséltem az elmúlt két hónapról, és én is alaposan kifagattam őket, mi mindent csináltak nélkülem.

Hazaérve az első dolgom volt kipakolni a holmimat a bőröndből, ugyanis ki nem állhatom, ha össze-vissza állnak a dolgaim. A családnak szánt ajándékaimat az ágyamra raktam, hogy még véletlen se felejtsem el odaadni az illetékeseknek. A ruháim nyugodt rendezgetéséből egy kopogás zökkentett ki. Annyira megijedtem, hogy ugrottam egyet, kiejtve a kezemből egy világoskék nyári ruhát. Nolan válaszra sem várva benyitott, így szemtanúja lehetett szerencsétlenkedésemnek.