Felejteni (Haikyuu)

Huszonkettedik

- Mennyi lett? - nézett hátra a válla fölött Norio.

- Nyugi már, még nem volt időm rendesen lemérni - torkolta le Kunimi, miközben a mérőszalaggal szerencsétlenkedett - Hmm... 299,8. Első ugrásnak nem rossz, de ez még édeskevés.

- Úgy ugorj, mintha labdát akarnál elütni, ne csak simán "magasra". Gondolj arra, hogy valaki felad neked - tanácsolta Kindaichi. 

Ez volt a közös gyakorlásuknak az első napja. Kunimi és Kindaichi nem kis könyörgés árán szedték ki az edzőből a válogató részleteit, szóval megpróbáltak valami olyan edzéstervet, ami akár egy kicsit is hasonlít arra, ami Norio-ra vár. A válogató időpontját a vezetőedző állapotára tekintve e hét szombatra módosították, szóval maradt az eredeti időpont. Norio Kindaichi győzködésére végre-valahára leadta a jelentkezési lapot, így ő is felkerült a várólistára. Azt viszont, hogy rajta kívül hány ember lesz még ott, nem tudta. Masayori sajnos nem tudott csatlakozni hozzájuk, és ez egész hétre így marad, valószínűleg. Szóval most csak hárman gyakoroltak a pályán, megint a lehető leggyorsabban odaérve, hogy más ne mehessen oda előttük. Bár arról, hogy ezt a pályát rajtuk kívül valaki meg igénybe veszi, csak Norio tudott. Szóval így történt, hogy időről időre fél szemmel az utat kémlelte.

- Megpróbálod még egyszer? - kérdezte Kindaichi, miközben Kunimi próbálta letörölni a kopottas festékű kosárpalánkról a port.

- Hát, más választásom nagyon nincs - vonta meg a vállát Norio.

Amint a pad támláján álló Kunimi elemelte a nedves, portól barnás foltos zsebkendőt, a szőke lehajolt, és végighúzta a poros talajon az ujját. ,,Van egy különleges por, amit külön az ilyen mérésekre szoktunk használni edzéseken. Fehér színű, szóval nem igazán látszott volna a palánkon, úgyhogy ez a por a B-terv." Kindaichi valahogy így vázolta fel a tényeket, mielőtt Norio először ugrott volna.

- Mennyit kellene megcéloznom? - kérdezte.

- Menj el 320-ig, utána beszélünk! - nézett le rá Kunimi, majd leült a pad támlájára - Mehet! - kiáltotta el magát.

Norio határozottan beszívta a levegőt, majd nekifutott. Szinte látta maga előtt, ahogy Masayori feladja neki a labdát. Figyelte az ívet, majd nagyjából fél méterrel a palánk lába előtt elrugaszkodott. Amint elérte az ugrás legmagasabb pontját, lendítette kezét, és tenyere hangos csattanás kíséretében találkozott a fehér kosárpalánkkal. Ujjairól a por felragadt a még a törléstől nedvesen maradt felületre, apró barna foltokat hagyva maga után. Leérkezett a poros földre, majd kihúzta magát, és Kunimi-re nézett.

- Hm... 318,4 cm. Ez mondjuk sokkal jobb volt, mint az előző - mondta Kunimi, miközben összecsukta a hosszú mérőszalagot.

- Ezt tartsd meg, lejjebb ne menjen. Csak magasabbra - mondta Kindaichi és elvette Kunimi-tól a mérőszalagot, hogy barátja két kézzel tudjon kapaszkodni a padba, és ne essen le.

- Mi a következő? - kérdezte Norio.

- Én ide blokkolást írtam. Az ütéseid viszonylag rendben vannak, de természetesen azt is fejleszteni fogjuk - mondta Kunimi szigorúan - Ne hidd azt, hogy azért, mert szeretném, hogy bekerülj a csapatba, elnéző leszek veled - szemei kifejezetten gonoszan csillogtak - Te úgyis középső védő vagy, lásd el tanácsokkal - nézett Kindaichi-ra.

Norio egyedül állt a pálya egyik felén, vele szemben a két iskolatársa. Most Kindaichi volt a feladó, mert Kunimi posztja szerint szélső ütő volt, és a magasabb meg akarta nézni, hogy mit lehetne még javítani a szőke technikáján. Indult az első kör, Kunimi nekifutott, Kindaichi pedig feladta neki a labdát. Norio egy jó ideig csak figyelte az ugrást, és csak azelőtt ugrott fel, hogy Kunimi elé ért a labda. Tenyere csak egy kicsit találkozott vele, de az pont elég volt ahhoz, hogy ne az ő oldalán essen le.