- Hm... hogy is mondjam, próbálja meg egy kicsit hamarabb felugrani - mondta Masayori, az ujját az állán megtámasztva - Várj, várj, húzok egy vonalat - mondta, és sarkát erősen belefúrta a földbe, és nagyjából 10 centin keresztül végig is húzta.
- Anya ki fog csinálni, ha ezt meglátja - motyogta az orra alatt Norio.
- Szóval, innen kell felugranod, ebből a vonalból. Megpróbálok a lehető legjobban feladni, hogy még elütnöd is könnyű legyen, de nem ígérek semmit. Elvégre nem vagyok feladó - sóhajtott fel, majd lepattintotta párszor maga előtt a labdát, majd odadobta Norio-nak - Jöhet - mondta, majd felvette az alapállást.
Norio vett egy mély levegőt, majd Masayori felé dobta a labdát, de nem indult el egyből. Megvárta, míg a labda odaér hozzá, majd csak utána futott neki. Amint a labda hozzáért a felemás hajú kezéhez, ő már ott is volt a vonalnál, és ugrott felfelé. Az ugrás majdnem tökéletes. Érezte, hogy ez most jó lesz. Lendítette a kezét, pont úgy, ahogy az elmúlt napokban gyakorolta, egészen pontosan két napja. Csütörtök, péntek, majd most, szombat. Tudta, hogy minden egyes ugrás után egyre jobban és jobban megy neki. Lendítette a kezét, de a labda valahogy átment a feje fölött, majd vele egy időben érkezett a földre.
- Elrontottam, sajná-
- Whaa, szörnyen sajnálom, elfelejtettem, hogy balkezes vagy - motyogta Masayori egyre vörösödő arccal - Az én hibám volt, hosszúra sikerült a feladás. De hé, az ugrásod már egész szép volt. Csináljuk újra. Ezúttal megígérem, hogy jó helyre adok fel - a végét kissé elharapta, miközben arca megint egyre vörösödő szint vett fel.
Norio halkan felnevetett, majd bólintott, és ismét visszament arra a helyre, ahonnan eredetileg elindult. A labdát megint Masayori felé dobta, majd kivárta, hogy a felemás hajú ujjai hozzáérjenek. Egy lépés... kettő... a harmadik, majd a negyedik kisebb, viszont határozottabb. Az ugrás. Ismét a levegőben volt, és a labda megint felé jött. Alig kellett oldalra fordítania a fejét, hogy tökéletesen a látószögében legyen. Lendítette a kezét, ahogy eddig mindig. Nem mert elnézni, nem tudott volna elnézni. Ahogy érezte, hogy a labda találkozik a tenyerével, szinte először a nap folyamán ilyen formában, egy különleges örömmel töltötte el.
- Sikerült... Masayori! Sikerült! - kiáltott fel izgatottan és a felemás hajú felé fordult.
- Miazhogy! Az ugrásod szinte tökéletes volt! - lépett hozzá közelebb és feltartotta a kezét egy pacsira.
- Azért a feladás sem volt semmi - vigyorodott el, mire az alacsonyabb megint elpirult, és egy összezavarodott mosoly jelent meg az arcán.
- Ú-úgy gondolod? - nevetett fel - Má-mármint, tudom hogy jó volt, hova gondolsz - motyogta egy öntelt mosollyal az arcán.
- Még egyszer... Csináljuk meg még egyszer! - kérte, mire Masayori komoly arckifejezése visszatért.
- Ugye nem gondoltad, hogy ez után abbahagyjuk? Viszont! Ha ez mondjuk még... tízszer... nem... tizenötször sikerül, nehezítünk - mondta, és megropogtatta az ujjait.
- Remélem kész vagy, mert én igen! - kiáltott oda neki, a labda ismét a kezében.
Nagyjából öt perccel később mindketten a földön feküdtek, hangosan lihegve, kezükben egy-egy üveg víz. Arcuk enyhén kipirosodott, a víz patakokban folyt róluk. Egyre gyakrabban volt meleg már délelőtt is, nem csak délután, viszont ha az ember eleget volt kint (mint most ők ketten) megérezték, hogy még azért elég hűvös is tud lenni.
- Nem kéne olyan sokat itt feküdni. A végén még megfázunk... vagyis valami ilyesmit mondana - sóhajtott fel Masayori, majd felült, és megtörölte a homlokát - Francba, vigyáznom kéne a számra. Bocsá-
- Ne aggódj... én is pont erre gondoltam - mondta egy szomorú mosollyal az arcán, és ő is ülő helyzetbe tornázta magát - Szóval, mivel akartál nehezíteni? - kérdezte, a lehető leggyorsabban terelve a témát.
- Oh, igaz is. Kell hozzá a vized - kinyújtotta a kezét Norio felé, aki először furcsán nézett rá, majd megvonta a vállát, és a odaadta neki - De neked is van vized - nézett utána, miközben Masayori átbújt a kifeszített, most hálóként funkcionáló madzag alatt.
- Nincs. Megittam - nézett vissza, mire Norio csak megforgatta a szemét.
- Ajánlom, hogy maradjon belőle nekem is.
- Ne aggódj, nem fogom meginni - mondta, majd végre visszasétált Norio mellé, és kinyújtotta a kezét, hogy felhúzza - A dolog nem változik sokban, csak el kell találnod az üveget. Ezt szerváknál szokták inkább alkalmazni, de most ennek is megteszi. Mit gondolsz, menni fog? - kérdezte, miközben felsegítette a szőkét.
- Hát, ameddig nem próbáljuk meg, addig nem tudjuk.
- Remek hozzáállás. Most megpróbálok magasabbra feladni, hogy kicsit több időd legyen célozni - nézett vissza a válla fölött, miközben odaállt a megszokott pozíciójához.
- Értve - mondta, és megint felfelé dobta a labdát.
Amint a labda hozzáért Masayori ujjaihoz, elindult, de megállt, mielőtt még az első lépést igazán megtehette volna. Most magasabbra fog feladni. Masayori csak egy pillanatra ugyan látta ezt a mozdulatsort, és elégedetten elmosolyodott. Tudta, hogy Norio használni fogja a fejét, vagy ha nem is, menet közben fog rájönni, hogy mit rontott el, és jobb esetben még a hiba bekövetkeztét is megakadályozza, nemhogy ki is javítja azt. Amikor a labda elérte a maximális magasságot, Norio elindult, majd felugrott, úgy ahogy eddig. Lendítette a kezét, és megint sikerült elütnie. A labda pár centivel az üveg előtt ért földet.
- Ohoho, elsőre nem is rossz. És azt is láttam, hogy megálltál, mert korán indultál. Használod a fejed, mint mindig - jegyezte meg - Gyerünk, csináljuk meg még egyszer.
A második is így ment, a harmadik is, majd a negyedik is. Masayorinak valószínűleg nem tűnt fel, Norio-nak viszont igen, hogy minden egyes lövés egyre közelebb és közelebb került a labdához. Alig volt látható, viszont neki feltűnt. Szörnyen éles szemei voltak, és ezzel tisztában volt. Olyan volt néha, mint egy titkos fegyver. Amikor a fogadást gyakorolták, akkor is ezt a ,,képességét" használta, hogy lemásolja Masayori-t. Most viszont célzásra kellett használnia, ami kicsit nehezebbnek bizonyult eddig. Bár minden egyes lövéssel egyre közelebb és közelebb került.
- Menni fog ez - motyogta az orra alatt, és egyik kezével eltűrte szőke haját a szeme elől.
Összeszedte a labdát a palack elől, majd átbújt a kifeszített madzag alatt. Megállt a megszokott indulás előtti helyén, majd vett egy mély levegőt, mielőtt a felemás hajú felé dobta volna a labdát. Menni fog. Ezúttal biztosan. A labda ismét a levegőben volt, Masayori viszont még nem ért hozzá. Amint ez megtörtént, megint nekifutott, megint kész volt ugrani. Ismét tudta, hogy a labda hova fog jönni, mindig ugyan oda jött. Lépések, ugrás, lendítés, célzás. Minden erejét belevitte ebbe az ütésbe. Csak sikerüljön... Hallotta, ahogy a műanyag flakon nekicsapódik a kerítésnek.
- Ez aztán tűpontos volt... Szép volt, szép volt - dicsérte meg Masayori - Még több ilyen, és aztán egy rövid pihenő. Utána jön a szerva - mondta vigyorogva, majd megint feltartotta egy pacsira a kezét - Aztán ajánlom, hogy hétfőn tényleg leadd azt a jelentkezési lapot. Kár lenne ezt hagyni elveszni. És az ezt résszel rád gondoltam.
---
Csak nem kétszer updatel-tem egy héten? Ez is de régen volt már... Az online iskola alatt itthon töltött idő egyszerre ad és vesz el ötleteket, ezért rövidebb fejezeteket írok, viszont gyakrabban fogok feltölteni, így talán sikerül feltöltenem azt az űrt a már megírt fejezetek/részletek között, és az az idővonal között, ahol a történet jelenleg tart.
Nos, remélem, ezt a fejezetet is élveztétek. Lassan 300 olvasó van, és ez elmondhatatlanul boldoggá tesz. Köszönöm mindenkinek, aki eddig elolvasta a könyvet, nagyon szeretlek titeket <3
Üdv: Lilla
YOU ARE READING
Felejteni (Haikyuu)
Fanfiction,,Csinálj valami olyat, amiről semmit sem tudsz. Amíg megismered, máson fog járni az eszed, nem rajtam, és azon, ami most történik velem. Veled. Akkor talán el tudod felejteni a gondjaidat, ha nem is örökre, csak egy kis időre." Ezek a szavak vissz...
