- Toju-chan! - kirázta a hideg, ahogy hallotta Oikawa-t, az ő nevét kiáltva.
Vett egy mély levegőt. Egy lépés. Majd még egy. Ugrott. Lendítette a bal kezét, a barna hajú pedig a feje fölött tovább adta a labdát. Akkor, abban a pillanatban minden lelassult. Látta Oikawa izgatott vigyorát, de ami a legfontosabb, a bizalmat, amivel ránézett. Mielőtt a labda a tenyeréhez érkezett volna, átnézett a háló fölött. Shoyo és a kapitány közé... A célzás tökéletesen pontos volt. A két fekete mezes egyszerre mozdult volna a labdáért, de amikor meglátták a másikat, döbbenten hátráltak mindketten egy-egy lépést.
Norio két lábra érkezett. Pontot szerzett. Életében először. Ledöbbenve nézett a tenyerére, majd a felé rohanó csapattársaira. Megnyerték a szettet. Ez az ő érdeme volt.
,,Balkezes!" ,,Láttátok azt a tűpontos célzást?" ,,Elképesztő volt!" ,,Biztos, hogy csak elsőéves? Hiszen olyan magas..." ,,Mi is a neve? Oh, igen, megvan! Toju... Norio"
Ilyen és ehhez hasonló felkiáltásokat hallott a lelátóról. Leginkább csak akkor rázta ki a hideg, amikor meghallotta, hogy a tömeg az ő nevét skandálja. Ez az érzés... túl jó volt.
,,Ike-ike Norio!"
Oikawa megállt vele szemben, és felé nyújtotta a kulacsát.
- Még egyszer - mondta egy magabiztos vigyorral az arcán. Norio itt már valami teljesen újféle eufóriát érezhetett. Nem akarta, hogy véget érjen. Többet akart. Több pontot. Több sikert.
- Shoyo! - szólt oda a vörös hajúnak, aki kicsit csalódottan, lehajtott fejjel ment le a pályáról. A tízes mezt viselő oldalra döntött fejjel nézett rá - Remélem, sikerült meglepnem téged.
YOU ARE READING
Felejteni (Haikyuu)
Fanfiction,,Csinálj valami olyat, amiről semmit sem tudsz. Amíg megismered, máson fog járni az eszed, nem rajtam, és azon, ami most történik velem. Veled. Akkor talán el tudod felejteni a gondjaidat, ha nem is örökre, csak egy kis időre." Ezek a szavak vissz...
