Felejteni (Haikyuu)

Tizenhatodik

Kevesebb, mint egy hét telt el, sőt, pontosabban még csak 5 napot töltöttek gyakorlással, de Masayori minden alkalommal meglepődött, hogy Norio-ban mennyi tehetség lapul. Viszont ez a 5 nap azt jelentette, hogy megint szerda van. A szőke még mindig keserű szájízzel gondolt vissza az előző hétre. Valami akkor megtört benne, és nagyon félt, hogy megint meg fog történni. Ennek ellenére, mintha a temető visszahívta volna magához, olyan volt, mintha Mineko szólítaná. Szóval minden félelme ellenére elment. Mielőtt észbe kapott volna, megint ott állt a hatalmas cseresznyefák előtt a buszmegállóban. Az előtt, hogy folytatta volna az útját, ismét körülnézett, hátha megint ott lesz egy törött cseresznyeág, hátha megint szerencséje lesz. Kissé csalódottan tapasztalta, hogy az út szélén most csak szirmokat látott, de abból több ezret. Néhány még élénk rózsaszín volt, de a legtöbbjük már elkezdett fonnyadni. Ennek ellenére szemetgyönyörködtető volt, mint mindig. Ahogy lassan sétált a már megszokott úton, fülhallgatójában halkan szólt a zene. Megint nem ismerte azt a zenét. Egy ideje elkezdte Mineko lejátszási listáit hallgatni. Azokból a dalokból álltak, amiket a lány már hetek, sőt, hónapok óta ajánlgatott neki, viszont ő mindig elintézte egy ,,majd egyszer meghallgatom"-mal, és ez lett a vége. Ez, hogy már nem tudta elmondani Mineko-nak, hogy tetszik-e neki az adott zene, és általában tetszett neki az, amit akkor hallgatott.

Alig pár méterrel a sarok előtt, a szeme sarkából látott egy régi, már-már szinte omladozó házat. Az ablakai be voltak törve, szinte látta, hogy milyen vastag rétegben áll rajta a por, ahogy ránézett. Egyszerű deszkakerítése volt, alatta egy nagyjából térdig érő kőréteggel. A moha már szinte teljesen benőtte, alig lehetett látni a kő eredeti színét. Viszont nem maga a ház volt a legfeltűnőbb része az egésznek. Hanem a vastag, vén, repedezett kérgű cseresznyefa. Ágai ezer felé álltak, minden ágon milliószámra nyíltak a virágok. Norio érezte, hogy a szája enyhén tátva marad, ahogy felnézett a robosztus fára. Csodaszép. Ez az egy szó volt, ami akkor és ott eszébe jutott. Ahogy ő éppen elveszett a fa rózsaszín pompájában, két kisgyerek elszaladt mellette. Az egyikőjük felugrott, és kezével megcsapta a fa egyik alacsonyan lógó ágát. Az az ütéstől félig eltört, és erőtlenül lógott lefelé. Kissé ijedten fordult vissza, amikor látta, hogy véletlenül letörte a gallyat, de körülnézett, és miután látta, hogy senki sem kiabál rá, megrázta magát, majd tovább rohant a társa után, aki időközben eltűnt az utca sarkán.

Norio lassan közelebb lépett a törött gallyhoz, és körbepillantott, majd pár laza csavarással teljesen letörte az ágat. Óvatosan két ujja közé szorította, majd leengedte maga mellé a kezét, és a lehető legkevésbé próbálta meg lóbálni a kezét, miközben sétált, hogy a szirmok ne hulljanak le. Szemével végig a lába alatt húzódó betont bámulta. Megint teljesen üres volt az elméje, mint mindig, amikor erre jött. Mintha egy teljesen különböző dimenzióba tette volna be a lábát, ahogy átlépte a temető sötét, szinte már fekete vasból készült kapuját.

Nem is kellett előre néznie ahhoz, hogy eltaláljon arra a pontra, ahol mindig ülni szokott. Még ott volt az előző heti cseresznye gally, mostanra teljesen elszáradt, már-már fehéres színű virágokkal. Óvatosan letette az újabb ágat a másik mellé, majd letérdelt a csiszolt kővel szemben. Összetette két kezét, és lehunyta a szemét.

- Shoyo szerint figyelsz engem - szólalt meg nagyjából egy perccel később - Masayori is azt mondja, hogy látsz minket. Ha ez így van, most valószínűleg boldog vagy - mosolygott az orra alatt - Boldog vagy, mert egész szép úton haladok afelé, hogy valami újat csináljak. Most biztosan azzal jönnél, hogy te megmondtad, hogy jó lesz nekem így. Azt hiszem, tényleg jó így. Viszont veled jobb lenne - tette hozzá suttogva - Röplabda... röplabdázni fogok. Az iskola csapata erős, biztos neked is tetszene. Mindenki elképesztően menő. Masayori pedig segít megtanulni az alapokat. Ő is hihetetlen. Viszont folyton azt mondja, hogy én ebben jobb leszek, mint ő.