Felejteni (Haikyuu)

Huszadik

- Nice serve! - kiáltott hátra a válla fölött Masayori, miközben Norio feszengve állt a két perccel ezelőtt létrejött földbe rajzolt vonal mögött. Gyakorolták a szervákat, de még úgy soha, hogy valakinek fogadni is kelljen.

Vett egy mély levegőt, és a már elég gyér fényben felmérte a távolságokat. Ez már a negyedik kör volt, és eddig egy pontot sikerült bezsebelni a párosuknak, de az is annak volt köszönhető, hogy Kunimi-t kicsit meglepte, hogy Norio balkezes. Fél percen keresztül csak meredt maga elé, mint aki most látott életében először balkezes embert, és még csak nem is hallott róluk. Kindaichi állt elől, mögötte Kunimi, mindketten készen arra, hogy fogadni tudják. Valószínűleg ez volt élete legtovább nyújtott 8 másodperce. A labdát természetesen gond nélkül fogadni tudták, Kunimi pedig egy szinte már-már tűpontos feladást küldött Kindaichi felé. A tüskés hajú ugrott, majd egy láthatóan erős mozdulattal ütötte el a labdát. Norio szinte teljesen leblokkolt. Azt sem tudta pár pillanatra, melyik a jobb és bal oldala. Masayori ezt egyből tapasztalta, és bármelyik olimpiai futót megszégyenítő gyorsasággal termett ott a szőke előtt, hogy helyette fogadja a labdát. A lövés erejét és a felemás hajú fogadása egy kicsit enyhítette, de még így is visszament Kunimi-ék oldalára.

- Bocsá- - kezdte volna Norio, de Masayori felemelte mutatóujját.

- El ne kezdj most szabadkozni. Természetes, hogy megijedtél. A következőt megpróbálom valahogy eljuttatni neked - nézett rá biztatóan a szeme sarkából, mire Norio feszülten bólintott.

Megint felvette az alap pozíciót, és sziklaszilárdan nézte, ahogy Kunimi megint felad Kindaichi-nak. Most kicsit távolabbról ugrott fel. Bizonytalanul tett előre egy lépést, de amint biztos volt benne, hogy ez a helyes döntés, a lehető legstabilabban állt meg, majd fogadta Kindaichi erős lövését.

- Nice receive! - kiabált oda neki Masayori, miközben a labda alá próbált rendesen elhelyezkedni - Menni fog ez! - vigyorgott rá féloldalasan.

Norio vett egy mély levegőt, majd amint a labda találkozott a felemás hajú kezével, futni kezdett. Az első lépés. A második... a harmadik, a negyedik kicsit kisebb, de határozottabb. Végtelen sokszor elismételte ezt már magában. Akárcsak valami rituálé, ami segít, hogy biztosabb legyen a dolgában, és ez általában bejött. Felugrott, a labda magas ívben repült felé. Ahogy elütötte, kisebb sokként érte, ahogy a látómezejébe becsúszott Kindaichi és Kunimi felsőteste és a felfelé nyújtott karjaik. A labda egy halkabb puffanással találkozott a tüskés hajú tenyerével, majd pattant le a földre.

- Nem volt ez olyan rossz, ne hagyd, hogy elvegye a kedved - biztatta Kindaichi, miután meglátta Norio enyhén csalódott arcát - Az ugrásod különösen szép volt.

- Most ellene vagy, vagy vele? - kérdezte Kunimi.

- Teljesen lényegtelen, úgyis csapattársak leszünk, nem? - egy reménykedő mosollyal az arcán nézett a hálón keresztül Norio-ra.

- A-azt hiszem, igen - válaszolta a szőke kissé zavartan - Most ti szerváltok - mondta, majd lábával átgurította a labdát a háló alatt - Kindaichi! - szólt utána, mire a megszólított hátranézett rá - Legközelebb nem fogtok blokkolni! - közölte egy magabiztos arckifejezéssel.

- Kihívás elfogadva - vigyorodott el a tüskés hajú, majd hátradobta a labdát Kunimi-nak - Nice serve! - biztatta társát, aki csak sóhajtott egyet, és szinte egyből el is indította a kört.

- Francba - sziszegte Masayori, majd előrebukott, hogy mielőtt a labda leesne, valamilyen szinten fogadni tudja - Toju! Most te adsz fel! - kiáltott oda neki.