Felejteni (Haikyuu)

Tizenhetedik

- Kérlek, taníts meg röplabdázni - fogalma sem volt, hogy honnan szerzett annyi önbizalmat, hogy ezt ki tudja mondani, sőt, amint eljutott az agyáig, az, amit mondott, két kezét a szájára tapasztotta, és elfordult - Ne-nem úgy érte-

- Te vagy az elsőéves, akiről Kindaichi mesélt, igaz? - kérdezte.

- Me-mesélt? - francba vele... - Azt hiszem, igen - motyogta. Hangja még mindig remegett miközben két kezét elemelte arca elől. Nem volt jó ötlet megkérdezni, mire is gondolt egyáltalán?

- Húzd ki magad - kérte, mire Norio-ban szinte megállt az ütő. Óvatosan leengedte maga elé a két kezét, majd kihúzta magát, de még mindig remegett egész testében - Egész magas vagy - mondta, miközben közelebb lépett a kerítéshez - Jobbkezes vagy? - kérdezte, mire Norio megrázta a fejét.

- Bal. Balkezes vagyok - mondta, és szinte automatikusan felemelte a kezét. Látta, hogy Oikawa mennyire elképed ezen.

- Röplabdáztál már valahol? - érdeklődött tovább. Norio kezdte úgy érezni magát, mint egy kihallgatáson. A szőke tétovázott egy kicsit, majd félve megrázta a fejét. Hallotta, hogy Oikawa felsóhajt, és ahogy fél szemmel ránézett látta, hogy egyik kezével a homlokát masszírozza - Szóval, ha jól értem, szinte semennyi tapasztalatod nincs, igaz? - Toju érezte, hogy az eddiginél is gyorsabban ver a szíve. Bólintott egy aprót - Ez esetben miért tenném? - a szőke levegőt venni is elfelejtett - Időpazarlás lenne - morogta az orra alatt a barna hajú.

Norio lassan felemelte a fejét, és óvatosan bólintott egyet.

- Értem - suttogta - Sajnálom, ha megzavartalak. Megint - motyogta, és ismét lehajtotta a fejét. Két kezét pulóvere zsebébe rakta, majd lassan megfordult, és elindult vissza.

Tudta. Oh, mennyire nagyon jól tudta, hogy hülyeség kimondani azt a pár szót, és megkérdezni. Érezte, hogy ez lesz a válasz. Időpazarlás. Lehet, hogy ez a kevés gyakorlás, amit Masayori-val végzett is időpazarlás volt. Lehet, hogy minden, amit azóta csinál időpazarlás volt. Most tényleg minden annak tűnt.

Ahogy hazaért, óvatosan lerúgta magáról a cipőt. Valamiért egy nagyon erős fáradtság ült ki rá, és semmit sem akart csinálni, csak aludni. Lehetőleg két nappal későbbig. Vagy úgy örökké. Ahogy felért a szobájába, kezébe vette a telefonját.

18:57

Masayori - Gyakoroltál egyedül?

19:35

Toju - Másfél órát, kb. Utána hülyeséget csináltam

Masayori - Mire gondolsz?

Toju - Megkérdeztem az iskolai csapat feladóját, hogy hajlandó lenne-e megtanítani játszani.

A következő pillanatban már csörgött is a telefonja, Masayori neve villant fel a kijelzőn. Norio felvette, és mielőtt a felemás hajú még bele tudott volna kezdeni, óvatosan beleszólt a készülékbe.

- Ne üvölts, különben lerakom - hallotta, ahogy Masayori hangosan kifújja a levegőt, majd pár másodpercig csendben maradt, majd óvatosan megszólalt, mintha félne, hogy Norio tényleg kinyomja a hívást.

- Sz-szóval - Masayori hangja tényleg izgatott volt - Te fogtad magad, és megkérdezted a körzet legjobb feladóját, hogy hajlandó lenne-e megtanítani játszani? - kérdezte úgy, mintha egyáltalán nem hitt volna Norio-nak.

- Nem, szerinted? Blöfföltem - válaszolta szarkasztikusan, mire a másik halkan felnevetett.

- Mit mondott? - kérdezte.