Felejteni (Haikyuu)

Huszonegyedik

Így indultak el, négyen, az egyre sötétedő utcákon a buszmegálló felé. Meglehetősen tiszta éjszaka volt, a csillagok tökéletesen kirajzolódtak. A levegő a tavaszi időjárás miatt még meglehetősen hűvös volt az esti órákban, de mind a négyen ki voltak melegedve, szóval nem igazán érezték. Masayori és Kindaichi mentek elől, éppen valamiről nagyon hangosan és összevissza vitatkozva, míg Norio és Kunimi csendben baktattak mögöttük.

- Oh, jaj, oh, ne - motyogta Kunimi, és ebben a helyzetben a hangja nem csöpögött a szarkazmustól.

- Minden rendben? - kérdezte Kindaichi, hátranézve a válla fölött.

- Igazából nem annyira - vallotta be - Tessék - fordította felé a telefonját, amin egy beszélgetés villant fel - A lány az, akivel be lettem osztva a biológia csoportfeladatra.

- Oo, egész jól néz ki - jegyezte meg az orra alatt motyogva Masayori.

- Ez jelen pillanatban teljesen lényegtelen - jegyezte meg Kunimi, kissé lenéző hangnemben.

- Szóval, ha jól értem a beszélgetésből, ez a Yurae éppen kissé zabos rád, mert egész délután ignoráltad az üzeneteit, és nem segítettél neki a biosz kiselőadásban? Hát, nem értem min vagy fennakadva, teljesen jogosan dühös rád.

- Várj, te most tényleg azt írtad neki, hogy edzésen voltál? - kérdezte Masayori egy visszatartott nevetéssel. Kunimi arckifejezése a következő pillanatban átment teljesen sokkoltba, és kikerekedett szemekkel nézett a telefonjára - Mit írt, mit írt? - kérdezte a felemás hajú, és már meg sem próbálta visszatartani a nevetését Kunimi arcát látva. Kissé karakteren kívüli volt neki ilyen meglepett arcot vágni.

- Azt írja, hogy tudja, hogy a héten nem lesz edzés - olvasta fel Kindaichi - Stalker-ed van, Kunimi? - kérdezte röhögve.

- Bioszt mondtál? - nézett rá Norio, mire Kunimi kissé értetlen fejjel bólintott - Azzal talán tudok segíteni, ha valami baj van vele.

- Nem a biosszal van a baj, hanem az ijesztő lánnyal - mutatta felé a telefonját - Meg talán a biosszal is... Miért kellene tudnom egy prokarióta, pontosítok TBC-baktérium felépítését fejből, és miért kellene egy ijesztően sokat tudó lánnyal kiselőadást csinálnom belőle?

- Ezt a részét pont értettem az óráknak, szóval ha gondolod, segíthetek vele. Mikorra kell? - kérdezte.

- Várj, hadd nézzem meg milyen óráim lesznek egyáltalán holnap - motyogta Kunimi.

- Lassan két hónapja járunk iskolába, és még nem jegyezted meg? - nézett rá Kindaichi.

- Lassan 10 éve ismersz, és nem jegyezted meg, hogy nem érdekel különösebben? - kontrázott rá Kunimi - Mármint, de, érdekel, csak nem órákon, hanem este 11-12 körül, amikor szinte már pánikolva próbálom megtanulni, hogy hogy néz ki egy prokarióta.

- Nem tudom elképzelni pánikolva - rázta meg a fejét Masayori.

- Nem, én sem, pedig nagyon régóta ismerem - ismerte el Kindaichi.

- Ha holnap valamelyik szünetben oda tudod adni a füzeted, akkor tudok benne segíteni. Azt hiszem, van pár TBC-s jegyzetem is.

- Ha ezzel megmentesz az ijesztő lánytól, akkor benne vagyok - bólogatott hevesen Kunimi - Az nem a te buszod? - nézett Masayori-ra, aki hirtelen megpördült a tengelye körül, majd leolvasta a feliratot a narancsos neon kijelzőn, és kapkodva forgatni kezdte a fejét, hogy melyik irányba is lenne a legelőnyösebb elindulnia.

- Köszi, hogy szóltál! Toju, majd még beszélünk! Jó volt a meccs, kéne még ilyen! - kiabált hátra a válla fölött, miközben próbálta a lehető leggyorsabban elérni a buszt - Sziasztok! - integetett.