Agónia // x Reader oneshotok

24

//FyodorxReader, picit OOC Fyodor(?), rossz párkapcsolat, se veled-se nélküled, depresszió, szorongás, elhanyagolás, eufória, szerelem, szerelmi bánat, csalódás, érzelmi bántalmazás(?), keserédes lezárás, szex említve, gyilkosság említve//

//Drágáim, sziasztok! Szerintem se ti, se én nem hittük, hogy valaha még írok Agóniát, de ma (tegnap este) ihletet kaptam, és úgy éreztem, ezt muszáj leírnom. Talán furcsának találjátok, mert nehezen illeszthető az animéből és mangából ismert kánonba, de ha egy picit elengeditek a képzeleteteket, a végén elszórt morzsákat kapcsolhatjátok a várható negyedik évad eseményeihez és a manga vonatkozó részeihez ;) Ja, és előszedtem az Agónia jegyzeteimet, ha már ilyen "keserűen szar, de legalább ihletett" kedvem van, és bekávéztam éjszakára (hajnal négy van, amikor ezt írom), hadd vessek rájuk egy pillantást, hátha írok még. Remélem, megbocsátotok, hogy Fyodor van benne, és nem Osamu, de hozzá jobban illett a téma, Osamuval még ötször keserűbb is lett volna, annyira mélyre meg nem akartam szállni, majd legközelebb. Jó olvasást kívánok!//

*

Megfogadtad, hogy nem keresed többé, nem írsz neki, nem próbálod meg felhívni magadra a figyelmét, de képtelen voltál megállni. Az akaraterőd elhagyott, és néhány nap elteltével, amikor hiába nézted meg akkor már századszor a válasz nélkül hagyott beszélgetést, újra írni kezdtél, a hogylétét tudakolva.

Tisztában voltál vele, hogy nem válaszol, de a lelked mélyén reménykedtél, és megint, mint egy megszállott, nézegetted a védett beszélgetést, amíg a telefonod akkumulátora fel nem adta.

Egyszer úgy tűnt, számítasz Fyodornak, legalábbis könnyebb volt ezt elhitetni magaddal, mint akkor, amikor alig tíznaponta, egy-egy szóval kommunikált veled. Azelőtt sem beszéltetek gyakran vagy túl sokat, de ez mégis számottevően csökkent. Nem tudtad volna megmondani, miért, hiába fordult meg annyi minden a fejedben.

Fyodor sok mindent az értésedre adott, de amikor igyekeztél józanul végiggondolni a helyzetedet, mindig nagyon hamar egy dologba ütköztél: Fyodor korábban jó, ha egy percig látott téged, egészen véletlenül, az utcán, és utána három hónap alatt sem felejtett el.

Volt benned valami, ami egyszer megragadta, egyszer pedig képes volt megtartani magad mellett, így lehetetlennek tűnt, hogy szó nélkül otthagyjon, hiába mutatott minden arra, hogy rád unt, és arra sem méltat, hogy az elhagyásod megmagyarázza.

Tudtad, pontosabban hitted, hogy erre nem lenne képes: nem olyannak ismerted, hiába mutatott egészen keveset, és csupa ideális dolgot magából.

Amióta csak először beszéltél vele, melegséget éreztél, de igyekeztél titkolni, Fyodor azonban a mestere volt, hogy benned olvasson. Nem sokat mondott el arról, mit gondol, és általában is keveset beszélt magáról, de a te vágyaidat pontosan és hamar kitalálta, bármilyen elkeseredetten igyekeztél őket elnyomni.

A szelíd, távolságtartó érdeklődésedet előbb rövid ideig tartó rémület, majd rögtön utána izgalom váltotta fel. Különös megismerkedésetek körülményeit Fyodor egy közlése koronázta: emlékezett rád negyedévvel korábbról, amikor megpillantott az utcán, egy idegen ország fővárosában, egy megállóban a villamosra várva. Álltál, magadat ismerve épp a telefonodba mélyedten, és oda sem figyeltél a külvilágra. Nem kellett, a város minden hangját ismerted már, tudtad, melyik jelzi a közlekedő villamos kerekét, melyike a hátad mögött elhúzó autókat, és egy-egy hangosabb szót a megálló másik feléből gondosan kiszűrtél, amit biztonságos helyen álltál, és a hang gazdája sem került két méternél közelebb hozzád.

Sokszor gondolkoztál, hogy történhetett ez, próbáltad elképzelni, hol volt Fyodor, és mit csinálhatott, amíg te a villamost vártad. Alig néhányan voltak körülötted, de megeshetett, hogy ő is ott volt, és ugyanarra a szerelvényre szálltatok, egymástól néhány ajtó távolságban, vagy csak elhaladt az utcán, esetleg ott ült egy autóban... Ezt, biztosan tudtad, már sosem fogod kiszedni belőle.