Agónia // x Reader oneshotok

15

//maffia Dazai, Chuuya, első szerelem, plátói szerelem, szex, romantika, nem egészen unhappy end, depresszió említve, öngyilkossági kísérletek említve, kiközösítés, elhanyagolás//

csucsu03-nak szeretettel, az elrejtett viccek és Chuuya miatt ♥

– Biztos, hogy ezt akarod?

Számítottál a feltűnésére, mégis megremegett a lábad Osamu hangjától. Két táska volt nálad, benne a legszükségesebbekkel, de még ez sem szilárdította meg a végső elhatározásod. Ahogy Osamu kérdése, korábban a legkisebb változás is megrendített várakozás közben. Te kérted az újabb találkozót, hogy bizonyosságot nyerj, és a fiú megjelent. Innen nem fordulhattál vissza.

– Igen.

A szád kiszáradt, de összeszedted a maradék erőd, és képes voltál szilárd hangon felelni. Megfordultál, hogy Osamu ép fél szemébe nézhess, erőt nyerve a pillantásából, de csak a véredet forralta fel. Addig sápadt arcod kivörösödött, reakciót viszont nem csalt ki Osamuból.

Szorosabban fogtad a kezedben lévő táska szíját és tettél egy lépést a fiú felé. Mögötted narancsos volt a felhők hasa. Kezdett alkonyodni, szürkéskékké változtatva az eget Osamu feje fölött.

– Gyere akkor, (Név)-chan – mondta ugyanolyan lágyan, mint amikor egy hete először szólított meg hazafelé.

Osamu elvette tőled a táskát, amibe kevéske személyes holmid felét gyömöszölted és a vállára vette. Szabad kezét feléd nyújtotta, és amikor kis tétovázás után a tenyerébe fektetted a sajátod, megszorította az ujjaidat.

Maga mellé vont a járdán, a kezed a vállára vetett fekete kabátot súrolta. Néhány lépésre voltatok már a találkozóponttól, amikor folytatta, de nem nézett rád:

– Most már nem fordulhatsz vissza.

Osamunak igaza volt. Onnantól, hogy elfogadtad a kezét, teljesen átadtad magad neki, és egészen sosem tudtál elszámolni ezzel a döntéssel. Talán túl fiatal voltál még, hogy felfogd a súlyát, de úgy érezted, tizenöt évesen el tudod dönteni, mit akarsz, és Osamu a korábbi figyelmességével egészen nagy hatást gyakorolt rád.

Más volt, mint az osztálytársaid, de az eltérés nem rémített meg. Osamu volt az első fiú, aki kedvesen közeledett hozzád, pedig az apádat és a bátyádat is beleszámoltad.

Őszinte volt veled, hiába hitted először nehezen, amit mondott neked. Az osztálytársaid nem törődtek veled, és megszoktad, hogy semmibe vettek az iskolában, de amit veled tettek, ennek ellenére sem tudtad belőlük kinézni.

*

Csendes, lassan zárkózottá vált szépség voltál; aki nem ismert, emiatt beképzeltnek gondolt volna. Kedves voltál, de nem adtak esélyt, hogy megmutathasd. A társaid kirekesztettek, talán a ragyogó jóság, a szép, szelíd mosolyod, vagy a fénylő szemed miatt.

Te voltál az egyik legcsinosabb lány az iskolában, de nem voltál tisztában a tulajdon bájoddal. Az alsó-középiskola utolsó két évében, de különösen, mire végzős lettél, a fiúk egyre gyakrabban súgtak össze a hátad mögött, vagy tettek félhangos megjegyzést az egyenruha alól kivillanó lábadra. A legjobban mégis a hajadat és az arcodat szerették, és Osamu is először a szemedet nézte. A tekinteted nyílt volt, élénk fény csillogott benne, még elragadóbbá téve a mosolyod azon az évkönyvfotón, amit előző évben készítettek rólad.

Ezt és még néhány, titokban lőtt képet használta fel három srác az osztályból egy felelőtlen tréfához. Egy unalmas délután pár kattintással utat törtek maguknak az interneten sötétebb oldalára, és a sikeren felbuzdulva tanakodni kezdtek, mit csináljanak az eléjük tárult új világgal. Valahogy szóba kerültél, utána már minden jött magától: addig heccelték egymást, amíg a csíny komollyá vált, és egy nap múlva az egész készen volt. A neved és az arcod ott virított egy weboldalon, sokat ígérő címmel: a szüzességed eladó, bárki szabadon licitálhatott rá.