Agónia // x Reader oneshotok

31

FyodorxReader E/1, Osamu és Chuuya pár mondatban említve, 12-26 éves kor között játszódó történet

iskolai zaklatás, önsértés említve, öngyilkosság említve, féltékenység, szerelmi háromszög érintőlegesen, hurt/comfort, első szerelem, szülők halála, vallás említve

>>ENYHE SPOILEREK A VÁRHATÓ NEGYEDIK ÉVADBÓL ÉS A MANGÁBÓL<<

Fyodor kapott egy kevés családi hátteret és gyerekkori személyiségjegyeket a valódi Fyodor életére alapozva, de csak pár mondatot írtam erről, nem zavaró. Elgondolkoztam, milyen életem lett volna, hogy Fyodorral együtt nőhetek fel, és összebarátkozunk. Ha titeket is érdekel, tartsatok velem, kalandos, gyönyörű élet vár ránk ♥
Egy pár részlet valódi, egy pár kitalált, rátok bízom, hogy eldöntsétek.

Egyébként most Tina-chan1213 inspirált írásra, a Szerelmi történetek (anime oneshots) - Tisztítsuk meg együtt! című, FyodorxReader fejezetével (amit nekem írt, és nagyon hálás vagyok érte~ menjetek, megéri elolvasni ♥)

A fejezethez jó olvasást kívánok ♥

.

.

.

.

.

Fyodor mindig érdekes könyveket olvasott. Egyszer láttam az egyik borítóját: ismeretlen szerző és cím volt, a könyv pedig kopott, vörös textilkötésben. Ettől ő, ahogy olvasott, olyan érettnek látszott. Két szemöldöke közt halvány ránc tűnt fel az összpontosítástól és összepréselte az ajkát. A kezét kecsesen tartotta, amikor lapozott, és én, miközben néztem őt, észrevettem, hogy egészen régóta visszatartottam a lélegzetemet.

Kíváncsi voltam Fyodorra, mert nem is fiúnak, hanem felnőttnek tűnt, mégsem riasztott meg a komolysága. Ösztönösen vonzott, mert ő volt az első és addig egyetlen, akihez igazán hasonlítottam. Az osztálytársaink mások voltak. Talán ők voltak átlagosak és normálisak, és mi különböztünk riasztóan tőlük, de engem nem érdekeltek azok a játékok, amiket tizenkét évesen a lányok már csak megvetéssel emlegettek és titokban játszottak, a lányos újságok sztárokkal és szájfénymintákkal, sem a fiúk a párhuzamos osztályból, akik után némelyiknek már ekkor csorgott a nyála.

Engem a könyvek érdekeltek. Nem olyan nehezek és jók, mint amiket Fyodor olvasott, de vonzódtam hozzá. Azt hiszem, a magam módján mégis hasonlítottam a többi lányhoz. Egész nap egy fiú járt az eszemben, órák közt, de néha jegyzetelés közben is rajta nyugodott a pillantásom. Mégsem mertem odamenni hozzá, pedig csupán beszélni, barátkozni akartam Fyodorral.

Senki nem tette ezt, miután Fyodor szelíden, de határozottan elutasított minden közeledést az első héten, és miután egyszer nemet mondott, többé figyelemre sem méltatott másokat. Olvasott, kibámult az ablakon, kezébe támasztva az állát, és olyan fájdalmas, tűnődő pillantást vetett a kopár fákra, mintha isten tudja, mire gondolt volna.

Én nem igazán hittem istenben, ami szerencsétlen vonás volt gyermekkorom Oroszországában. Mentségem legyen, hogy a szüleim sem hittek, én ezt hoztam magammal otthonról, de tizenkét éves korom körül, épp, amikor mások hite ingadozni kezdett, én kezdtem felfedezni a sajátomat. Csak később, felnőve teljesedett ki, mikor megértettem, hogy az élő isten van a közelemben. Nem az, akiről történetek szólnak, hanem a valódi, akit megfoghatnék a két kezemmel, talán akkor sem esne bántódásom.