Agónia // x Reader oneshotok

14

//FyodorxReaderxDazai, picit AU és pici OOC, szerelem, poliamória, grafikus szex, gyilkosság említve//

Mindent egyetlen ígéretre tettél fel, közel tizenöt éve ez volt a vezércsillagod. Hittél Fyodornak, amikor a szemedbe nézett, és azt mondta, ha felnőttök, te leszel a felesége, végül mégis elvesztetted őt.

Azóta próbáltad lebeszélni a tervéről, hogy először tudomást szereztél róla. Fyodor persze nem hallgatott rád, meg volt győződve a saját igazáról, és az országból is úgy távozott, hogy neked egy árva szót sem szólt róla.

Sikerült kiderítened, hol van, de a legjobb embereit kellett megfenyegetned emiatt. Egyébként a barátaid voltak, akkor mégis az összesre ellenségként gondoltál, mert nemcsak nem állították meg Fyodort az őrületben, hanem támogatták is, hogy az elképzelése valóra váljon.

Még az áldásod sem segített: annyira dühös és zavarodott voltál a távozása után, hogy egyre azért fohászkodtál, megtudd végre, hol van. Az, hogy azonnal jöjjön vissza és fejezze be az ostobaságait, nem jutott eszedbe. Túl nagy kívánság volt, te pedig mentálisan borzasztó állapotban, a kérést a képességed talán még a legjobb formádban sem bírta volna.

Emberi, áldatlan módszerekhez kellett folyamodnod, mint már annyiszor, amióta kikerültél az általános iskolából. Fyodort egészen kisgyerekkorod óta ismerted, de csak tizenhárom éves kora körül vett valamit a fejébe, ami aztán felnőttként egészen megőrjítette. Amíg lehetett vele beszélni, mindig ezzel próbálkoztál, mert a képességedet, úgy láttad, sosem szerette. Általában is furán nézett az áldottakra, és amíg vele voltál, gyakran feledkeztél meg a saját áldásodról.

Kényelmesebb volt így, és a keresésében se mentél vele sokra. Mire kiszedted valakiből, hogy hol jár, hatalmas előnyre tett szert, és iszonyú bajt kevert Yokohamában.

Amikor megérkeztél, romokból újjáépülő, nyüzsgő nagyváros fogadott. Fyodor felszívódott, de úgy érezted, még nem ment el Yokohamából. Céllal ment oda, ezt a korábbi beszélgetéseitekből tudtad, de azt nem, hogy mi lesz a következő lépése.

Találnod kellett valakit, aki segít megfékezni őt, mégsem pusztítja el. A város nagyjai közül a kormány embereit és a Dokkmaffiát egyből kizártad. Fyodor a saját törvényei szerint élt, a japán kormány gondolkodás nélkül börtönbe csuka volna, a maffiában pedig nem tudtál megbízni.

Otthon, Oroszországban viszonylag rendes voltál, távol tartottad magad a maffiától, de mindig részese voltál Fyodor hálózatának, puszta szemlélődéssel kevésbé jól körülírható bűnökbe keveredve. Nem szeretted a törekvéseit, félelmetesnek találtad, ahogy a háttérben meghúzódva előbb csak Kelet-Európában, majd lassan, a befolyását növelve az egész világon mozgatni kezdte a szálakat.

A fiú, akit szerettél, egy rögeszmés férfivá változott, látszólag megfeledkezve mindenről, ami kettőtöket összekötött. Ám annak ellenére, hogy láttad a személyiségét torzulni, hittél benne, hogy maradt egy kicsi a régi Fyodorból. Abból, akivel együtt játszottatok iskola után, figyelmesen hallgatta, ahogy mesélsz, és sokat nevetett veled. Kerested a fiatal, élénk fényt abban a hűvös, ibolyaszín szempárban még évek múltán is, hátha, mint a boldogságot, egyszer azt is viszontlátod.

Úgy tűnt, ő nem emlékszik már, de te nem felejtetted el, mit ígért neked. Szeretted őt, régebben, mint hogy valódi fogalmad lett volna a szerelemről, ezért sosem hagytad el, mást pedig rajta kívül nem engedtél közel magadhoz.

Olyan sokáig voltál mellette, hogy szokatlan volt egyedül járni az utcán Yokohamában. Mégis felvértezted magad minden elszántságoddal, és még az áldásodat is bevetetted. Azért fohászkodtál, hogy az Iroda tagjai segítsenek rajtad, minden erődet felemésztve a következő néhány napra.