Lìrai lélek

Mások árnyékában

Olyanok vagyunk, mint egy csillag: aprók, és jelentéktelenek.
A többi égitest fénye bevonja a miénket,
S lényeink teljesen védtelenek, Csak nézzük folyton a sötétet.

A többiek szépen ragyognak, Minket azonban a Hold sem melegít.
Társaink nélkülünk locsognak, Csak a Nap ontja ránk melegèt.