Lìrai lélek

Keringő a Halállal

Vékony cigarettaszàl karjaidba ölelsz,
S kibontod èjfekete, csapzott hajamat.
Ezüstfekete szemedet az enyèmbe fúrod,
Sápadt arcodon tükröződik az elszánt akarat.

Megperdìtesz, közel húzol, majd ellöksz messzire
De én távolról is érzem az ànizsillatodat.
Reszketek a félelemmel vegyes csodálattòl
Mert karjaidban látom a sebzett csillagokat.

Megsimogatsz, s én megnyugszom az érintés alatt
Újra közel húzol, s légzésem lelassul
De le nem áll. Bámulom a tátongó, üres sötétet,
S keresem a színt, a fényt, hogy visszahozzam mi megfakul.

Keringőzünk; Te és Én, mozdulataink összefolynak.
Együtt lélegzem veled, s szippantok az ànizsillatbòl
Eltölt a nyugalom, fekete fàtylamat kioldom
Elvész az a sötétségben, s kitàncolok a világból.