Lìrai lélek

Lehetetlen

Érzem a Hold hűvös, ám mégis lágy illatát,
S látom a patak bájos, kèklő fodrait.
Kièlvezem életem minden pillanatát,
Hogy felfedezhessem lelkem titkait.
Tapintom a levegő puha selymessègèt, s
Hallom a harag dübörgèsèt szívemben.
Figyelem lelkem pontos
tükörképét,
Hogy a szürke világot láthassam
színesben.
Mindennek értelmet keresek,
De ezen a ponton már nincs olyan.
Képzelet-szárnyaimmal hevesen repdesek,
Mielőtt még elragadna a gondolatfolyam.