Lìrai lélek

Amnézia

Nem tiszta a kép,
Szédülésbe fùl
Szètporlad a szép
A lèlekben vihar dúl.

Árnyak táncolnak,
Színes fény suhan
Dallam szól a távolban
Egy elme összezuhan.

Leomlanak a tornyok,
Mik sokáig épültek
Felnyögnek az ormok;
Meg már nem szépülnek.

A múlt sebei eltűnnek,
Az üres jövő kezdődik
Az érzelmek elülnek
S Ő újra lélegzik.