Lìrai lélek

Sebesült

Lehorzsolt pikkelyem ezüstvèrből hàmlik
S az emlékezet a mèlyből erőtlen felhörög
Szemem langypiros vérben parázslik
A csontom vasràcs; ütődve csörög.

Visszhangzik koponyàmban szívdobogásom
És a sok levegő lassan összenyom
Sült holdport ken szàrnyamra a szél
A hajam a párnám, s a bőröm vànkosom.

Szívem kissé nedves, rajta a lelkek
Megpihennek szép sorjában
S én sebeimre virágkötèst festek
Szárnyalàsom víg koporsójában.