Lìrai lélek

Örökké

Most egy másik ballagási verset írtam, mivel ezúttal én is el fogok ballagni 😊

Lehullatja leveleit az öreg tölgyfa
S a tarka táncosok messze szállnak
Oda viszi a szél őket, ahová valók
Ahol részei lehetnek a törékeny világnak.

Szétszóròdnak távol, különböző helyre
Egyik azonnal leszáll, másik még forog
De előbb - utóbb mind megállapodik
S az új talajon ijedten kuporog.

De ha az idő - mintha kergetnék - elrohan
A falevelek a talajon már békésen pihennek
Nem ijedeznek, nem tajtèkoznak
Csak békésen, halkan zizegnek.

Színük élénkebb lesz, megszépülnek
De emlékeiket nem veheti el tőlük senki
S míg a szél visszasodorja őket a régi talajra
Addig örökké tudnak emlékezni.