Lìrai lélek

Nem adom a lelkemet

Üldöznek az árnyak, fuss messze, szaladj!
Szurkot önt a Hold, de közben figyel
Messze vigyetek, apró, pici lábak
Oda, hol idegenek nem rabolnak el.

Sziszegnek a sóhajok, zúg a szél
Még az alvó szív is óvatosan figyel
Messze vigyetek kérlek, szelíd gondolatok
S ha nehéz vagyok, kérlek ne dobjatok el.

Vérvörös szemek villannak, torz mosolyt látok
Valami hosszú, fekete zuhatag simít
Ne dobogj szívem, ilyen hangosan
Még meghallják, hogy arcomon félelem virít.

Üldöznek az árnyak, saját démonaim azok
De nem adom el nekik a lelkemet még
Kotròdjatok ti szennyes, üres gonoszok
Még élek, nem engedem hogy eljöjjön a vég.