Lìrai lélek

Ártatlanság

Vért ringat az éj apró fűszàlakon
Repülő lepke - pillanatok
Koszorúzzàk a sötét alkonyatot
És fény sudár alakja villan a harmaton.

Földbe szúrt lándzsàk nehéz lepel alatt
A kör közepén mosoly; édes, mint a méz
Két rèvedező szem ártatlanul néz
S nem hiszi el, hogy néhány ember mily' messzire szalad.