Szeretlek, ez nem kérdés! || Lando Norris ff.

Chapter one

𝑺𝒂𝒓𝒂 𝑴𝒂𝒊𝒂 𝑩𝒓𝒐𝒘𝒏

Március 17, vasárnap.
Ausztrália, Melbourne.

Tegnap az időmérő után érkeztem meg Melbourneba.

Sajnos az első két szabadedzésen, és az időmérőn sem lehettem ott, dee a futamra ide értem.

A futam után pedig repülök haza apával. Remek, nem?

Így is nagyon sokáig könyörögtem neki, hogy mivel ez mégis csak az első nagydíj a szezonban, had jöhessek el.

Felkaptam a bőröndömből valamit, aztán leindultam reggelizni.

Már szinte mindenki ott volt, miután megpillantottam Carlost elindultam felé.

– Jó reggelt! –köszönt Carlos.

– Jó reggelt! Izgulsz? –kérdeztem, majd a szám elé kaptam a kezem mert ásítanom kellett.

– Dehogyis –legyintett. – A kölyköt nem láttad?

– Hogy kit? –vontam fel a szemöldököm.

– Landót!

– Ja, nem –ráztam meg a fejem.

– Tegnap mikor érkeztél?

– Hat felé. De ma már a futam után repülök is haza. Alig várom már, hogy vége legyen a giminek –sóhajtottam fel. Úgy éreztem magam mint egy rongy, akit ide-oda dobálnak. Ausztrália messze volt, ráadásul az időeltolódás is rátett egy lapáttal.

– És mikor jössz legközelebb?

– Hát, Monacóba mindenképp kiszeretnék menni.

– Jó reggelt! –mosolygott felénk Lando.

– Neked is –biccentettem.

– Van tej? –nézett körül, amire Carlos hangosan felnevetett.

A reggelink befejezésével szinte rögtön a pálya felé indultunk.

Az autóba ülve valamiért gyomorgörcs kerülgetett. Tudtam, hogy minden más lesz a tavalyhoz képest. A csapatok, a hangulat, a versenyzők...

A karomhoz nyúltam és megigazítottam a karkötőim közül egyet.

A korházban a kezünkbe nyomták a tárgyait, én pedig a karomra tettem. És ezt azóta le sem vettem.

Anya halála pedig lassan három éve volt. Borzalmas időszak volt. És a hiánya mindig ott lesz a levegőben.

Miután kiértünk a pályára, apa elment a McLaren istálló felé, én pedig elindultam körülnézni. Nem sokszor kerültem ki Ausztráliába, így izgatottan forgolódtam.

– Szia –léptem be Carlos öltözőjébe.

– Szia –köszönt.

– Na izgulsz?

– Dehogy. De ha látnád a kölyköt –nevetett. – Eléggé be van parázva.