Szeretlek, ez nem kérdés! || Lando Norris ff.

Chapter thirty-two

𝑳𝒂𝒏𝒅𝒐 𝑵𝒐𝒓𝒓𝒊𝒔

Október 24, csütörtök.
Mexikó, Mexikóváros.

Mexikó mindig is csodálatos volt számomra, így nem volt kérdés, hogy Sarának is mutatok néhány látnivalót, mégha közülük nem is mindegyiket ismertem.

Miután mindennel végeztem ami a hétvégre fontos volt, az egész délutánt a városban töltöttük.

Az összes érdekes látnivalót megnéztük, sőt még fagyiztunk is egyet ráadásul találkoztunk a fiúkkal akik alatt Alex, Pierre és George neve szerepelt. De hamar magunkra hagytak, mondván, hogy hagyják kibontakozni a szerelmes párt.

Estére pedig egy éttermet kerestem, hogy ne mindig a szállodában együnk. Csak azért is, hogy a nap végén feltegyük az i-re a pontot.

- Kész vagy? -néztem be a fürdőbe a lányra, aki épp a haját göndörítette. - Nem kell kiöltöznöd vagy hajat göndörítened, csak a lényeg, hogy ott legyél.

– Ott is leszek. De ez most hullámosra terveztem.

– Mit csinált veled Lily? –dőltem az ajtófélfának.

– Nem tetszik? –állt meg egy pillanatra.

– Mindenhogy gyönyörű vagy –léptem be, majd a tükrön keresztül néztem, ahogyan babrálja a hajtincseit.

– Kész –tette le, majd húzta ki a készüléket a konnektorból. – Maximum tíz perc és kész vagyok –szaladt ki, majd a bőröndjébe kezdett kutatni és pillanatok alatt kikapta a kellő darabokat.

Én pedig minden mozdulatát végig követtem, mintha valami drágakő lenne. Ami igaz is, mert Sara tényleg mintha egy drágakő lenne.

– Sietek –csukta rám az ajtót még mielőtt beléphettem volna.

– Már láttalak ruha nélkül, nem tudom mit szégyenlősködsz –nyitottam be egy vigyorral.

– Akkor tedd le légyszi az ágyra –dobta nekem a pólóm, amit ő viselt mert lenyúlta tőlem.

– Igen is –nevettem, majd végig néztem a lány tökéltes testén és az ágyra dobtam a pólót.

– Azt mondtam tedd le, nem, hogy dobd –szidott le, amit egy szemforgatással jeleztem és összehajtva az ágy szélére helyeztem.

– Mehetünk! –jött ki, közben pedig összegomoboltam az ingem, ami most került rám, mert a póló túl egyszerű volt a vacsorához. – Lando!

– Igen? –pillantottam rá.

– Ezt biztos, hogy nem veszed fel. Hogy néz ki? –utalt a gyűrődésekre. – Ezt hamarabb nem akartad mondani? Ki is lehetett volna vasalni.

– Jó lesz ez –legyintettem.

– Nem –jelentette ki, majd elkezdte kigombolni a kék ingem. –Gombold –mondta, majd a bőröndömbe kutatott.

– El fogunk késni –néztem az órámra.

– Vedd fel ezt. Ez annyira nem is gyűrött –adta oda, majd magamra vettem az immár fekete színű inget.

Perceken belül pedig már kész is voltunk, és sétáltunk a parkoló felé.

– Többször is vehetnél fel inget –szólt hozzám a barátnőm.

– Csak nem tetszek neked benne? –mosolyogtam rá kajánul.

– Lando, Lando –sóhajtott fel.

– Én is szeretlek, bébi –kacsintottam rá még mielőtt a kocsiba szálltunk volna, Sara pedig kissé elpirult.