Szeretlek, ez nem kérdés! || Lando Norris ff.

Chapter twenty-nine

𝑺𝒂𝒓𝒂 𝑴𝒂𝒊𝒂 𝑩𝒓𝒐𝒘𝒏

Október 13, vasárnap.
Japán, Szuzuka.

– Sara! –kiáltott utánam Charlotte, Charles barátnője miután Lando öltözője felé lépkedtem.

– Igen? –mosolyogtam rá.

– Nem kell jópofiznod. Mindketten tudjuk, hogy az elején jól indult a barátságunk –mutatott a levegőbe idézőjelet. – de utána jött a hullámvasút. Hidd el nekem sem váltál a kedvencemmé... de azt hiszem valamiről tudnod kellene.

– Mégis miről? –lepődtem meg, ő pedig belém karolt és elkezdett húzni. – Most meg mit csinálsz?

– Nyugi –mondta, majd egészen a boxok utáni füves területre kerültünk.

– Szóval? –sürgettem.

– Nem vagyok benne biztos,  de azt hiszem láttam Sadiet és Matteót. És velük egy egykorú fekete hajú nőt.

– Tessék? –kérdeztem lefagyva, nekem pedig görcsbe rándult a gyomrom.

– Szerintem –kezdte, de fogalmam sem volt mit mondott tovább, ugyanis felbőgtek mellettünk a motorok így nem sokat értettem.

– Nem hallom! –léptem közelebb.

– Szerintem nem véletlenül vannak itt –húzta el a száját.

– Biztos Charles miatt!

– Nem tudom, csak azt akartam, hogy tudj róla. Ettől függetlenül nekünk nem kell barátkoznunk.

– Ja, persze. Kösz, hogy szóltál –mosolyogtam rá halványan, majd vissza is fordultam volna.

– Jó, ez kicsit bunkó volt. De minden rendben? –kérdezte.

– Persze –bólintottam.

– Csak mert hirtelen fura lettél –vizslatott. – Sara, fogalam sincs ki az a nő. De ha társaság kell amíg Lando vagy apukád szabad lesz, fent megtalálsz Isával.

– Köszönöm, de nem hiszem, hogy élek a lehetőséggel.

Mi történt ezzel a lánnyal?

Először elmondja, hogy valószínűleg itt vannak anyáék aztán még fel is ajánlja, hogy ha egyedül érzem magam akkor menjek a lelátóra. Érdekes.

Felvettem a napszemüvegem, majd Lando öltözőjébe mentem. Valahogy, csak ott éreztem magam biztonságban.

Az utolsó köröket tették meg a pilóták. Én pedig egyre elbizonytalanodtam. Nem lehetek ennyire Lando terhére, az unalmas és bosszantó anyámmal, a hirtelen hangulatingazodásaimmal és velem...

Kevés időm volt, Lando asztalán találtam egy lapot és percek után egy fogó tollat. Így elkezdtem belevésni a fehér lapba az összes gondolatom.

Utolsóként a lap alá helyeztem a fekete tokban lévő készüléket, amin több száz értesítés díszelgett. Majd kiléptem az ajtón.