Szeretlek, ez nem kérdés! || Lando Norris ff.

Chapter thirty-one

𝑺𝒂𝒓𝒂 𝑴𝒂𝒊𝒂 𝑩𝒓𝒐𝒘𝒏

Október 28, hétfő.
Egyesült Királyság, Bristol.

– Lando én ebben annyira nem vagyok biztos. Mivan ha nem fognak kedvelni? Elvégre felkavartam az egész életed –pánikoltam be.

– Egy, nem kavartad fel. Kettő, szerintem sem fognak kedvelni –húzta el a száját, miközben kivette a saját bőröndjét is a csomagtartóból.

– Köszi, bíztató gyerek vagy.

– Szerintem imádni fognak –tette hozzá, amire fülig ért a szám. – Hagyd viszem –vette el a bőröndöm, majd pillanatok alatt a Norris család házánál álltunk.

– Oké, szóval...

– Ne félj. Nem harapnak –biccentett, én pedig kopogtam egyet és ajtót nyitott egy nő. Aki feltehetően Lando anyukája volt.

– Gyertek be! –mosolygott ránk, majd segítettem Landónak, hogy ne kelljen két bőrönddel ügyetlenkednie.

– Mrs. Norris, de szólíts csak nyugodtan Ciscanak –mutatkozott be Lando édesanyja.

– Sara Maia Brown –viszonoztam, majd megjelent két lány. Közülök viszont csak Flot ismertem. A másik lány mindenbizonnyal
Cisca volt.

Megkaptuk Lando szobáját, ahol elfogjuk tölteni a két éjszakánk magunkra maradtunk. Ugyanis szerdán reggel utazunk haza, onnan pedig Mexikóba. A következő versenyhétvégére.

– Szerintem imádnak téged. Ha láttad volna Flo arcát, nagyon cuki volt.

– Tényleg aranyosak.

– Én mondtam, hogy nincs mitől félned –állt fel az ágyról, majd átölelt.

– Én nem féltem. Csak egy kicsit elbizonytalanodtam.

– Akkor úgy –fúrta a fejét a nyakamba, majd később ajkait az enyémre helyezte.

– Ebéd! –nyitott be Flo, majd lefagyott és utána pár másodperccel ki is ment.

Miután leértünk megpillantottam egy szőkés hajú férfit és egy szőke lányt.

És mint kiderült, Lando bátya Oliver az és a barátnője, Savannah.

– És Sara –mondta a nevem Lando édesapja, Adam miután leültünk az asztalhoz. – Hogy is ismerkedtetek meg a fiammal? Mert sohasem mondja el.

– Apa! Ne már! –húzta el a száját a brit pilóta mellettem.

– Igazából a McLaren központban a szezon kezdete előtt. Majd szépen lassan jött, aminek jönnie kellett. És most itt vagyunk –vázoltam fel, majd elmosolyodtam az emléken.

– Ez de aranyos! –fűzte hozzá Cisca, Lando húga majd elkezdtük elfogyasztani az ebédet, apróbb csevegések kiséretében.

Lando anyukája hihetetlenül kedves volt, és a három lány is, mely alatt Flo, Cisca és Savannah neve szerepel.

Legfőképpen Savannahval sikerült hosszabb, tartalmasabb és mélyebb beszélgetésbe kerülnünk egymással.

Lassan pedig mindenki külön vonult, így Landoval kerültem összezárva a szobájába. Így most volt időm végig nézni minden apró kis zugot.

A szoba egy világoskék árnyalatába bújt, a falon pedig családi fotók és Lando gokartozásától kezdve egészen addig amíg a forma-1-be került egy-egy kép pompázott. Néhány könyv is található volt egy polcon, melyek leginkább a gokarthoz kötődtek.