Szeretlek, ez nem kérdés! || Lando Norris ff.

Chapter twenty

𝑺𝒂𝒓𝒂 𝑴𝒂𝒊𝒂 𝑩𝒓𝒐𝒘𝒏

Augusztus 22, csütörtök.
Egyesült Királyság, Woking.

– Ez nem tetszik –húztam el a szám a kissé csipkés ruhát láván. Ami egyátalán nem volt káprázatos.

– De ez illik hozzád –firtatta tovább Lily, akivel videóhívásban beszéltem az egyik ruhaüzletben.

– Jézusom, mennyire ki van vágva a háta –lepődtem meg, miután megfordítottam a ruhát.

– Fordulj csak vissza.

– Hova? –néztem körül.

– Úgy ahogy az előbb voltál. Még arrébb, ott –álított mrg, majd képernyőn már csak a homlokát láttam. – Na az igen, azt nézd meg mögötted!

– Hol? –fordultam meg a tengelyem körül.

– A sötétzöld. Az a spagetti pántos. Az lesz az igazi.

– Ez? Nagyon ki van vágva a comb részénel –néztem meg tüzetesebben, miután a ruhához értem.

– Próbáld fel.

– Végülis, de szerintem úgysem ez lesz a nyerő –vettem le a többi közül, majd miután konstatáltam, hogy az én méretem, beleraktam a kosárba.

– Hívj fel ha felpróbáltad. Mármint mutasd is meg benne magad –mosolygott izgattottan majd bontotta a hívást, miszerint tényleg fel kellenne próbálnom.

Miután rám került a zöld anyag, valahogy máshogy éreztem magam. Amikor néztem kint, mintha teljesen más világ lett volna, de végül be kellett valljam, hogy nem is olyan rossz.

A comb részénél, szinte nem is látható a kivágás, nyakkörben szabott, egyenes vonalvezetésű, derékban pedig enyhén karcsúsított ruha. A hátulján pedig egy apró cipzár kapcsolja össze.

– Na mutasd magad –vette fel szinte azonnal a telefont a barátnőm, majd megfordítottam a kamerát, hogy a tükörben láthasson meg. – Te jó ég! Apukám!

– Ennyire rossz?

– Gyönyörű ez a ruha. Hát, Lando oda lesz érted az biztos –csúszott ki a száján.

– Shhh –csitítottam.

– Most mivan? –kapott be egy falat sültkrumpilt.

– Na, szerinted maradjon ez? Nem vagyok benne biztos, hogy ez a megfelelő –ültem le a próbafülkében lévő székre tanácstalanul.

– Nehogy más ruhát vegyél. Bomba vagy benne. Juj, várom már az esküvőn készült képeket –mondta izgatottan.

– Hát még én. Majd beszélünk ha hazaértem!

– Nehogy lenyomd.

– Egy próbafülkében vagyok, ígérem ha hazaérek felhívlak. Ne haragudj, szia –intettem a kamerába párszor.

– Ne Sa... –kezdte, de időközben kinyomtam a hívást. Ha most nem kapok tőle huszonöt nem fogadott húvást, egyet se.